Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

116 Kereskedelmi törvény 55. §. 446. A közadós gyermeke díjazás kikötése vagy ígérete nélkül az atyja üzletében teljesített szolgálatokért díjazást nem igényelhet. C: A felperes kérelmére kihallgatott tanuk vallomásából csak annyi állapitható meg, hogy felperes 1895. év május havától, illetve június elejétől, a közadós üzletének zár alá vételéig, a közadós üzletében működött és ott olyan szolgálatokat tett, mint amilyen szolgálatokat egy kereskedősegéd szokott tenni; de a tanuk vallomásával nem bizony ittatott be az, hogy felperes a közadós által segédként felfogadtatott, és hogy a felperes részére a közadós ügyletében teljesített működésért fizetés egyáltalán kilátásba helyeztetett vagy hogy azért a felperes részére valamely dijazás kiköttetett; ilyen előleges felfogadás és megállapodás nélkül pedig felperes, aki saját beismerése szerint a közadós háztartásában teljes ellátásban részesült segédnek nem tekinthető, hanem figyelembe véve azt, hogy felperes nem mutatta ki azt, hogy ő a közadós részéről kifejezetten segédként felfogadtatott, és hogy részére dijazás egyáltalán kiköttetett; másrészről meg figyelembe véve azt is, hogy felperes működésének egész ideje alatt fizetést tényleg sohasem kapott a közadóstól: az vélelmezendő, hogy felperes mint közadós háztartásában teljes ellátásban részesülő családtag, ilyen minőségben teljesített szolgálatokat a közadós üzletében, azért pedig díjazást nem igényelhet. (1898. január 13. 1132/897. sz.) 447. Az iparossegéd által a munkaadója ipari üzemében végzett munkák olyan természetűek, melyekért külön kikötés és előzetes megállapodás nélkül is dijazás követelhető, amely jogszabályból folyóan abból, hogy az iparos és segédje között ez utóbbinak díjazása iránt semmiféle megállapodás nem létesült, az következik, hogy az iparossegéd megállapodás hiányában munkaadójától szolgálatának oly mérvben való díjazását követelheti, a mily mérvben az ő munkaköréhez hasonló munkakört betöltő iparossegéd hasonló viszonyok és rendes körülmények között dijáztatni szokott, de semmiesetre sem következik az, hogy az ily iparossegéd az őt megillető díjazásról lemondott volna, avagy a munkaadója által kikötés nélkül, önként nyújtott csekélyebb értékű ellenszolgáltatással megelégedni tartoznék. A felperes keresetének elutasítására nem vezethet tehát az a körülmény, hogy szolgálatának egész ideje alatt a csekélyebb díjazást kifogás nélkül elfogadta s az alperestől magasabb díjazást az egész idő alatt nem kért. De nem eredményezheti a felperes keresetének az elutasítását az alsóbiróságok által felhozott az a körülmény sem, hogy az alperes által tett az a kijelentés, hogy üzletét a felperesnek át fogja adni, határozatlan és a felperes megtévesztésére nem alkalmas, mert bár való is az, hogy az alperes kártérítési kötelezettsége pusztán ezen az alapon meg nem állapitható, az alperesnek ez a több izben ismételt kijelentése azonban mindenesetre alkalmas annak megállapítására.