Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

80 Csődtörvény 27. §. kaim ázását s igy a fizetések megszüntetése nem szolgálhat alapul a keresetlevélben megjelölt végrehajtás megtámadására. Az elsőbiróság ítélete ezért s az abban felhozott indokok alapján hagyatott helyben. A m. kir. Curia: A kir ítélőtábla ítélete a benne felhozott, valamint az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokok alapján és főleg azért hagyatott helyben, mert az a körülmény, hogy V. Lajos a czégét bejegyeztette, vélelmet állapit ugyan meg arra nézve, hogy kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozott; de alperes megcáfolta ezt a vélelmet . . . tanuk azon vallomásával, hogy V. Lajos a szikvizgyártást sohasem folytatta és gyártelepét eladta, még mielőtt azt üzembe helyezte volna. E szerint helyesen mondották ki az alsóbiróságok, hogy a fizetések megszüntetése jelen esetben nem járt a Gs. T. 27. §-a 2. pontjában meghatározott jogkövetkezményekkel. (1897 június 2-án 818/1896. 819., 820/1896. szám alatt.) Alkalmi egyesületek tagjai csak annyiban tekintendők kereskedőknek, a mennyiben az egyesület ügyleteit állandóan és kifejezetten a tagok nevében kötötték; ebből folyóan az alkalmi egyesületi tag ellen elrendelt csőd nem tekintendő kereskedelmi csődnek, miért is a fizetés megszüntetése magában véve nem lehet törvényes ok, az azután teljesített jogcselekmény megtámadhatóságára. A m. kir. Curia: Felperes maga is beismeri, hogy a sertéshizlalás a kereskedés folytatására alakított az az alkalmi egyesület, amelynek a közadós egyik tagja volt, csak 1890. évi márczius haváig tartott, amikor felszámolás utján feloszlott és igy tekintettel arra, hogy a közadós ellen a csődöt csak 1891. évi márczius hó 12. napján és igy egy esztendő eltelte után nyitották meg, a közadós kereskedőnek nem tekintendő, reá a csődtörvénynek a kereskedelmi csődre vonatkozó határozatai a csődtörvény 241. §-ának második bekezdése szerint nem alkalmaztatik. Ehhez járul, hogy felperes maga sem állította, annál kevésbbé bizonyította, hogy az alkalmi egyesület által kötött kereskedelmi ügyleteket közadós nevében kötötték volna, sőt maga is azt adta elő, hogy közadós az egyesületnek korlátlan jogú üzletvezetője és pénztárnoka volt egy személyben, a K. T. 3. §-a szerint pedig kereskedőnek csak az lévén tekinthető, ki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik; alkalmi egyesületek tagjai is csak annyiban tekintendők kereskedőknek, amennyiben az egyesület ügyleteit állandóan és kifejezetten a tagok nevében kötötték. Ebből folyik, hogy a közadós, ki ellen a csődöt is nem a csődtörvény 244. §., hanem annak 84. §-a alapján rendelték el, még abban az esetben sem volna kereskedőnek tekintendő, ha az alkalmi egyesület fel-