Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

66 Csődtörvény 26—27. §. az I. rendű alperes hozományi követelése csupán bejelentés alá eső igényt képezhet. A bejelentés alá tartozó igények azonban, a mennyiben azok a felszámolási tárgyaláson akár a csődtömeggondnok, akár a csődhitelezők által megtámadtattak, a megtámadó ellen a csődtörvény 145. §-ával szabályozott külön peruton, vagyis a kereskedelmi eljárás szabályainak megfelelő keresettel és pedig a csődbiróság előtt érvényesitendők, kizárólag a csődbíróság hatáskörébe tartozván az ilyen követelések valódisága és esetleg osztályozása kérdésében határozni. A csődbíróságnak, mint ügybiróságnak hatásköre pedig hivatalból lévén vizsgálandó, mindkét alsóbiróság az 1881: LIX. t.-cz. 39. §-ának C) pontjába ütköző semmiséget követett el az által, hogy a bejelentés alá tartozó és a netán kifogásoló csődhitelezők perbevonásával is elbirálandó hozományi követelést az alperes személyes biróságának illetékessége alá eső és egészen más természetű megtámadási per keretében birálta el. Ezeknél fogva mindkét alsóbiróság Ítéletének ezt a részét hivatalból kellett megsemmisiteni. (1903 szeptember 17-én 6098/1902. sz. a.) 4z a körülmény, hogy a más czimen is külön kielégítésre jogosított hitelező az általa foganatosított végrehajtás hatálytalanítása iránti perben ezt a külön kielégítési jogot nem érvényesítette, nem érinti azt a jogát, hogy azt az őt megillető jogát más czimen a maga utján érvényesíthesse. (Curia 1903 május 27-én 662/1903. sz. a.) A végr. törvény 124. §-a értelmében a követelés behajtására kirendelt ügygondnok ellen megtámadási per sikeresen már nem indítható akkor, ha ő a behajtott követelésről már elszámolt. (Curiá 1903 április 20-án 1370/1902. sz a.) A felperes akkor, a mikor a biztosítási, illetve a kielégítési végrehajtást rendelő végzés alapján foganatosított nyilvánkönyvi bejegyzéseket megtámadta, megtámadta magát a végrehajtási eljárást is, e mellett pedig nem volt semmi szüksége arra, a mi különben szintén czélra vezetne, hogy megtámadja a biztosítási, illetve kielégítési végrehajtás elrendelésében nyilvánuló jogcselekményt is, mert az 1881: XVII. t.-cz. 26. §ának második bekezdése szerint a megtámadás tárgyát csak azok a jogcselekmények képezhetik, a melyek által a fél kielégítést vagy biztosítást nyer, már pedig a biztosítási, illetve kielégítési végrehajtás puszta elrendelése, foganatosítása nélkül sem kielégítést, sem biztosítást nem ad, a felebbviteli bíróság tehát nem sértette meg az anyagi jogszabályt akkor, a mikor a biztosítási, illetve kielégítési végrehajtás foganatosításában nyilvánuló jogcselekményt, mely a megtámadhatóság