Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

192 Csődtörvény 26. §. irányzott szándékáról tudomással nem birt, hanem felperes kifogása ellen csak azzal védekezett, hogy a közadós ama megállapodás létrejöttekor nem volt fizetésképtelen, ez utóbbi körülmény azonban a hitelezők megkárosításával jogilag nem azonos és a csődtörvény 28. §-ának 2. pontja alkalmazhatásának nem előfeltétele. Egyébiránt a beszámítási jogot a csődtömeggel szemben a csődtörvény szabályozván, e tekintetben a közadóssal a csődtörvény rendelkezésével ellentétben álló megállapodásnak a csődnyitás következtében a csődtömeggel szemben nincs jogi hatálya. (Hasonló esetben döntött a kir. Curia 1897. G. 138. sz. a.) Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári felülvizsgálati tanácsának az 1900. évi november hó 20-ik napján tartott üléséből. (G. 426/1900. sz. a.) A jogügylet két oly okiratba is foglalható, melyek a két fél kötelezettségeit külön-külön tartalmazzák s nem rontja le a későbbi visszteker nélküli átruházást bizonyitó okirat az előbb keletkezett okiratban kötelezett adósságátvállalásnak érvényét, ha a per adataiból kitűnik, hogy a viszteher nélküli átruházás kitétele nem felel meg a felek akaratának. (Curia 1898 április 1-én 1801/1898. sz. a.) A közadós megbizásából szinleges engedmény alapján teljesített fizetés megtámadása esetében az engedményessel szemben is színlegesnek nyilvánítandó ugyan az engedmény, azonban ő a fizetett összeg visszatérítésére csakis kártérítési alapon volna kötelezhető. A kir. törvényszék: De másodrendű alperessel szemben felperest keresetével elutasítani és őt nevezett részére a perrendtartás 251. §-ához képest, mint pervesztest, a perköltségek fizetésére kötelezni kellett, mert a fent kifejezettek szerint másodrendű alperes' a közadós megbizásából járván el, az ő tevékenysége a közadós jogcselekményének tekintendő, ennek alapján pedig ellene megtámadási pernek nincs helye, és mert alperesnek elmarasztalása az ő marasztalását kizárja, miért is őt megtámadási per utján az elsőrendű alperesnek fizetett összeg visszatérítésére kötelezni nem lehetett. Másodrendű alperes ellen legfeljebb kártérítés volna igényelhető, de csak akkor, ha az ötödrendü alperestől az ellene megítélt összeg behajtható nem volna, és ha bizonyítva volna, hogy felperesnek ezt a károsodását az ő szándékos cselekménye okozta. Ezt azonban felperes nem is állította. A m. kir. Curia: A másodrendű alperesre vonatkozó felebbezett részében mindkét alsóbiróság ítélete a fentebb a rendelkező részben kitett módon változtattatott meg azért, mert másodrendű alperes az elsőbiróság által helyesen megállapított tényál-