Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. §. 165 mint azon hitelezőét, ki már a válságos 15 napot megelőző időben szerzett zálogjogot — e czélra állította fel a 3. pontban az oly hitelező terhére, ki a csőd küszöbén szerez zálogjogot a rosszhiszeműség vélelmét; a 2. pont szerint különben a tömeggondnokot, mint támadót terhelő bizonyitási kötelességet a 3. pontban e miatt hárította át a megtámadott hitelezőre — már pedig, ha zálogszerzésnek itt kérdésben forgó neme a csődtörvény 27. §. 3. pontja alá nem lenne vonható, akkor az oly hitelező, ki a fizetések megszüntetését közvetlenül megelőző utolsó napon, mikor a törvény által felállított vélelem szerint tudnia kellett, hogy a közadós fizetéseit megszüntette és ekkor is csupán követelése lejárta tényénél fogva szerez zálogjogot, nyilvánvalólag előnyösebb helyzetbe lenne, mint azon hitelező, ki már hónapokkal előbb és pedig jogérvényes birói ítélet alapján, és kielégítési végrehajtást rendelő végzésnél fogva szerzett zálogjogot: a kir. Curia polgári szakosztályának teljes ülése bevezetésében foglalt elvi kérdést a fent kitett értelemben tartott megoldandónak. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályának 1892. évi október hó 7-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi október 28-án tartott teljes ülésében. A csődtörvény 27. §-ának 2. pontjára alapított megtámadásnál nem az a döntő, hogy a hitelezőnek a biztosításhoz való joga mikor keletkezett, hanem az, hogy a biztosítást tényleg mikor szerezte meg. A keresethez A., F. alatt csatolt, nem kifogásolt telekkönyvi kivonatok szerint alperes a H. N. közadós és neje által 1885 július 1-én és 1888 június 26-án kiállított két rendbeli nyilatkozata alapján 8000 K kölcsöntőke s járulékai erejéig 1902 január 3-án zálogjogot kebeleztetett be a H. N.-nak és nejének tulajdonát képező ingatlanokra. Felperes tömeggondnok eme zálogjogoknak a közadós H. N. tulajdonát képező ingatlanokra, illetőleg ingatlan jutalékokra történt bekebelezését támadta meg azon az alapon, hogy a zálogjog megszerzésének időpontjában közadós fizetéseit megszüntette s alperes erről a zálogjog megszerzésének időpontjában tudomással bírt. Nem alapos ugyan alperesnek az a kifogása, hogy ez a bekeblezés, tekintettel arra, hogy alperesnek a biztosításhoz való igénye a válságos idő előtt több mint 10 évvel keletkezett szerződésen alapszik, ez idő szerint már meg nem támadható; mert ez a körülmény csak a csődtörvény 27. §. 3. pontjára alapított megtámadásnál birna jelentőséggel. A jelenlegi esetben azonban, amikor a megtámadás nem erre. hanem arra van alapítva, hogy a közadós a zálogjog szerzésének időpontjában már fizetéseit megszüntette s alperesnek erről a biztosítás elfogadásakor tudomása volt, ez a körülmény döntő sulylyal nem bír, mivel a csődtörvény 27.