Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

140 Csődtörvény 27. §. fizetés visszatérítésére, tehát nem a közadós, hanem a tömeggondnok jogcselekményének a hatálytalanítására irányul, ez pedig meg nem támadható, s ilykép a felehbezési bíróság azzal, hogy a tömeggondnok által teljesített fizetésnek visszatérítésére kötelezte, megsértette a Cst. 26. §-ában lefektetett azt a jogszabályt is, hogy megtámadás tárgyát csakis a közadósnak a csődnyitás előtt keletkezett jogcselekményei képezhetik. Jogszabályt sértett alperes szerint a felehbezési bíróság azzal is, hogy a Cst. 175. §-ának téves értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a tömeggondnok a fizetést a közadós helyett és kényszerhelyzetben teljesítette, holott a tömeggondnok a Cst. 175. §-án alapuló beváltási jogának gyakorlásánál a saját jogával élt és holott a tömeggondnok a fizetés teljesítésénél kényszerhelyzetben nem volt. Ezek a panaszok azonban nem bírnak megállható alappal. Ugyanis a feleíbbezési bíróság által megállapított, illetve az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott tényállás szerint a tömeggondnok a szóban forgó fizetést az alperes által a közadős czég ellen foganatosított, de a jelen perrel hatálytalanított végrehajtás folytán kitűzött árverés elkerülése szempontjából teljesítvén, a tönieggondnoknak ez a cselekménye a végrehajtással olyan szoros kapcsolatban áll, hogy annak hatálytalanítása következtében, mint olyan tény, mely a közadós czég jogcselekményének folytatását és következményét képezi, tehát jogilag a közadós czég jogcselekményeként jelentkezik, a Cst. 26. §-ában foglalt jogszabály értelmében sikeresen megtámadható, ugyanazért helyes és az anyagi jogszabályoknak megfelelő a felehbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint a tömeggondnok által az alperes javára foganatosított végrehajtás folytán a csődtömeghez tartozó ingóságokra kitűzve volt bírói árverés elkerülése czéljából teljesített fizetést, alapjában a közadós czég jogcselekményének tekintette, s ez okból az alperest a teljesített fizetésnek a csődtömeg részére való visszafizetésére kötelezte és pedig annál is inkább, mert a felehbezési bíróság azt is megállapította, hogy a, felperes az alperest a zálogjogról való lemondásra eredménytelenül hivta fel, amely tényből kétségtelen az is, hogy a tömeggondnok a fizetést nem a jog elismerésének czélzatával, hanem nyilván kényszerhelyzetben, abból a czélból teljesítette, hogy a csődtömeghez tartozó ingóságokat az árverés alól mentesítse és mert a végrehajtási jogcselekmény hatálytalanítása következtében alperes az annak kényszerítő hatása alapján szerzett kielégítést meg nem tarthatja. Anyagi jogszabály megsértését látja fennforogni az alperes abban is, hogy a felehbezési bíróság nem alkalmazta azt a jogelvet, hogy a zálogjog mint járulékos jog az adósság kifizetésével megszűnik, s