Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. §. 137 árusítóként könyörületből a vagyonbukottat és nejét alkalmazta s őket az eladott áruk után elért haszon egy részében részeltette, a vételi ügylet színleges voltára következtetni annál kevébbé lehet mert a felperes hallgatólag beismerte más alkalommal is vett már nagyobb árumennyiséget; nevezetesen a K. J. csődtömegét is ő vásárolta meg és mert a vétel színleges voltának ellentmond vb. B. K.-nak a bűnvádi eljárás folyamán tett vallomása, valamint a jelen perben kihallgatott B. K.-né és P. A. tanuk vallomása is. Az a körülmény, hogy a közadós a kapott ellenértéket a csődtömegbe be nem szolgáltatta, az egyébként nem aránytalan és nem színleges vételi ügyletnek a Gs. T. 27. §. 1., vagy 28. §. 1. pontja alapján való megtámadására alapul nem szolgálhat. (M. kir. Curia 859/1908. sz. — 1909 jan. 14.) Nem tekinthető megkárosítónak azon ügylet, amelynél az áruk a beszerzési árak feléért adattak el, midőn az eladási ár és a forgalmi érték között nincs feltűnő aránytalanság. C. 1705/903. A csődtörvény 27. §. 1. pontjának esete csak akkor forogván fenn, ha a hitelezők az ügylet megkötése által károsittattak, a tőzsdedifferentiára kötött ügylet pusztán ezen az alapon meg nem támadható. A m. kir. Curia: Felperes a per folyamán, bár előbb tagadta is, később 22,611/1899. számú kérvényében, de felebbezésében is beismerte, hogy a tőzsdebiróságnak az az ítélete, a melyen alperes követelése alapszik, jogerős, alperes követelésének valódiságát s az annak alapjául szolgáló ügyletnek általában való érvényességét tehát felperes mindaddig, mig az említett jogerős ítélet hatályban áll fenn, meg nem támadhatja; miért is a követelés valódisága s ekként az a kérdés, vájjon az annak alapjául szolgáló kötlevelek alakilag érvényesek és magát a közadós részvénytársaságot kötelezik-e, továbbá, hogy alperes szabályszerűen bonyolitotta-e le a kötéseket és hogy az ügyletek pusztán az árkülönbözetre irányultak s ennélfogva bíróság előtt érvényesithetők-e, jelen perben megbirálás tárgyává nem tehető. Ennélfogva és minthogy a másodbiróság helyesen fejtette ki azt, hogy a Gs. T. 27. §-a 1. pontjának esete ezúttal fenn nem forog, mivel az ügyletek megkötése által, minthogy a szóban forgó tőzsdei határidő-ügyletekből a szerződő felek mindegyikére egyaránt háromolhatott vagyoni előny és hátrány, a csődhitelezők meg nem károsittattak, az pedig, hogy azok lebonyolítása később a közadósra nézve vesztességgel végződött, sem az idézett 27. §., sem a 28. és 29. §-ok alá vonható megtámadásnak nem képezheti alapját, mivel a lebonyolításból eredő vagyoni hátrányt nem maga az ügyletek megkötése, hanem későbbi tények és nem is a közadósnak