Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

Semmisség és megtámadhatóság 87 nézve kötelezővé, de a jóváhagyás bekövetkeztéig, ha csak erre nézve bizonyos idő szerződésileg kikötve nincsen, az önjogu szerződő fél a szerződéstől el nem állhat, az reá nézve mindaddig kötelező, mig a jóváhagyás meg nem tagadtatik. (C. 1901. okt. 2. I. G. 309. sz.) 334. Ha valamely szerződés nem önjogu személy által köttetett meg, azt csak ennek törvényes képviselője, vagy nagykorúságának elérte után az annak idején cselekvőképességgel nem birt szerződő fél jogosult megtámadni s ekként a szerződésben másik szerződő félként résztvevő önjogu alp. a teljesedésbe ment szerződést, felp. mint a másik szerződő fél cselekvőképességének hiánya iatt, megtámadni jogosultsággal egyáltalában nem bir. (Hasonlóan döntött a C. I. G. 555/1899. sz. alatti határozatában.) (Curia 1902. jun. 6. I. G. 55. sz.) 335. A gondnokság alá helyezett személy törvényes képviselője jogosan követelheti az oly adásvételi ügylet érvénytelenitését, melyet a vevő a gondnokság alá helyezendő eladóval összejátszva abból a czélból köt, hogy azoknak joga, kiknek érdekében a gondnokság el volt rendelendő és kik annak kérelmezésére a törvény szerint joggal bírnak, — meghiusittassék. (C. 261/1909. sz.) 336. Kétségtelen, hogy egy szerződés egyes részeinek hatálytalanítása kiszakítva a szerződéses viszonyból, sikerrel annál kevésbbé érvényesíthető, mert az, hogy egy és ugyanazon jogviszonyt szabályozó szerződésből folyó és igy egymással összefüggő jogok és kötelmek csak egy része vétessék érvényesség tekintetében döntés alá akkor, midőn ezek egymással szoros kapcsolatban állanak, kizárt. (C. 1909. jan. 26. 603/1908. v. sz.) 337. Jogorvoslat visszavonásáért kikötött dij nem érvényesíthető. Az alperes ismételten, de nem is a felperesek előtt hangoztatta, hogy az, ügyet jogorvoslatokkal húzni fogja, már pedig ez önmagában, ha a felperesek az ügy elodázása folytán esetleg anyagi hátrányt szenvedhettek, nem elég indok a kényszer és alapos félelem megállapítására . . . Az kétségtelen ugyan, hogy az alperes akkor, amikor felebbezéssel élt, ezt mint egyik birtokos formailag megtehette és az optkv. 1305. §-a értelmében az, aki saját jogával él, az ebből eredő kárért nem is felelős, de csakis amennyiben ezzel a jogával a jogszerű korlátokon belül él. Nem védheti azonban a törvény azt, aki jogával nyilván azzal a czélzattal él, hogy másokat megkárosítson és magának illetéktelenül vagyoni előnyt szerezzen, mert ez által a jogszerű korlátokon tul ment.