Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

C58 Végrendeletek megtámadása 603. A végrendeleti tanuknak nem emlékezése arra, hogy a végrendeleti alakiságok, amelyeknek megtartása a végrendeleten bizonyítva van, megtartattak-e, ezeknek meg nem tartására bizonyitékul nem szolgál. A végrendelet nem érvényteleníthető azért, mert a kihallgatott tanuk nem mindannyian bizonyították az alaki kellékek megtartását. (C. 4278/901. sz. Azonos: C. 4340/900., 1076/1888. sz.) 604. I. Az, hogy örökösödési perben a közvégrendelet érvénytelennek nyilvánítása mellett a törvényes öröklés állapíttatott meg: nem tekinthető itélt dolognak még ugyanazon felek közt sem, ha a hatálytalanított végrendelet előtt kelt más végrendelet alapján a végrendeleti öröklés megállapítása kéretik. — II. Az elveszettnek állított végrendelet alapján állóknak azt kell bizonyitaniok, hogy ez a végrendelet a vitatott tartalommal tényleg létesült, hogy ezt a végrendelkező, vagy megbízásából más meg nem semmisítette, s hogy ugy a belső, mint a külső kellékeket illetően a törvénynek megfelelt. Balassagyarmati tvsz.: A keresetnek helyt ád s felpereseket végrendeleti örökösöknek nyilvánítja, stb. Indokok: Alperesek a kereset elutasítását elsősorban azért kérték, mert az ő törvényes öröklési joguk res judicata, felperesek tehát öröklési igényeiket nem önálló perrel, hanem csak a II. 1906/79. sz. per megújításával érvényesíthetnék. Ez a kifogás alaptalan. A korábbi per főtárgya a felperesek javára tett közvégrendelet érvényesítése volt. Igaz, hogy azon perben a jelenlegi alperesek törvényes öröklési joga is megállapittatott, azonban ez a végrendelet érvénytelenné nyilvánításának szükségszerű folyománya. Öröklési perben ugyanis rendszerint nem valamely jogigény fenn- vagy fenn nem állása a vita tárgya, hanem az, 'hogy két ellentétes és egymást kizáró öröklési igény közül melyik áll fenn; az egyik (végrendeleti) öröklési igény elutasítása tehát természetszerűen maga után vonja a másik pozíció (törvényes öröklési) igény megállapítását is. A törvényes öröklés tehát az akkor ismert körülmények közt már úgyis beállott volna, ha a korábbi perben hozott Ítélet csupán a végrendelet érvénytelennek nyilvánítására szorítkozott volna s a hagyatéki ügy további rendezését a perbíróság a hagyatéki bíróságra bizta volna. A jelen kereset azonban nem arra irányul, hogy a korábbi perbeli ítélet az 1881: LIX. t.-cz. 69. §-ának valamely pontja alapján hatályon kívül helyeztessék (vagyis, hogy a már egyszer érvénytelennek nyilvánított végrendelet érvényesnek mondassék ki), hanem, hogy felperesek végrendeleti örökösöknek ismertessenek el egy oly végrendelet alapján, melynek érvényessége vagy érvénytelensége még