Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

u Szerződőképesség és hiánya 59. Iszákos egyén szerződése érvénytelen; a részegség a szerződési képességet kizárja. C: Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával a néhai B. István és B. János és a neje K. A. között kötött adás-vevési ügyletet érvénytelennek mondja ki. Indokok: A néhai B. István részeges voltának bizonyítása czéljából a felperes részéről hivatkozott 14 tanú valamennyi egybehangzóan ezt vallja: hogy a nevezett B. István sokszor járt korcsmába, ott bortól és pálinkától nagyon gyakran berúgott s hogy egyáltalán iszákos ember volt. Ezek közül a tanuk közül H. I. szerint, aki B. Istvánnal két évig ugyanazon az udvaron lakott, B. István annyira részeges ember volt: hogy rendszerint részegen ténfergett az udvaron, majdnem munkaképtelen, sohasem dolgozik, csak jár-kel az udvaron; Sz. F. községi jegyző a nevezettet az utczán is látta részegen dülöngözni, ténferegni; dr. D. S. szerint napról-napra részegen ténfergett az utczán és reggel nyolcz órakor is látta részegen feküdni az árokban; Gs. J. a napnak bármely órájában találkozott B. Istvánnal, az mindig ittas volt; J. G. szerint néhai B. István már kora reggel megkezdte az ivást és ivott addig, amig birta, mindennap részeg volt és ilyenkor többször elesett és a sáncz szélén is látta részegen feküdni; F. J. állami iskolai tanitó ugy tudja, hogy néhai B. István annyira részeges ember volt, hogy saját bevallása szerint is reggel egy liter, délben két liter s este egy liter pálinkát ivott meg s az iskolában a tanítók a gyermekek előtt őt hozták fel elrettentő például; B. J. korcsmáros és az imént hivatkozott F. J. szerint a sok szeszes ital élvezetétől a B. István arcza egészen felfújva, eltorzult volt s ez utóbbi nem is tartotta B. Istvánt életének utolsó évében s ekként az A) a. szerződés megkötésének idejében beszámítható állapotúnak; dr. D. S. szerint neki B. István egy 1000 frt értékű rétjének sarjutermését 10 koronáért kinálta megvételre s midőn a tanú kijelentette, hogy vele, mint részeg emberrel vásárt nem köt, azt mondotta B. István, hogy nem részeg s újra vételre kinálta a sarjút azzal, hogy azt földestül együtt eladja 10 koronáért; J. G. tanú szerint neki is kinálta B. István öszszes vagyonát vételre 20 frt-ért; S. N. gyógyszerész szerint B. István halálát a szeszes italok által okozott delírium idézte elő s dr. M. A. községi orvos szerint is B. István halála a szeszes italok nagyfokú élvezése következtében állott elő, amit mint halottkém is állithat. A felperesi tanuknak a néhai B. István iszákos voltát bizonyító ezektől a vallomásaitól az alperesi tanuk vallomásai csak annyiban térnek el, hogy a néhai B. István részegeskedését kisebb fokúnak találják és hogy különben a nevezett józan állapotában a gazdaságát vezette. Eltérnek azonban arra nézve, hogy a néhainak nagyobbmér vü részegeskedése mely időben vette kezdetét? Mert mig abban mindannyija megegyez, hogy a nagyobb fokú részegeskedése akkor kezdődött, a mikor a vagyonát eladta az alpereseknek, de már K. M. ilyen értelmű vallomásához azt is hozzáteszi, hogy az eladás előtt