Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

A szolgáltatás tárgya 141 550. Az óvadék annak jogi természete szerint csak a szerződés megszűnte után lévén visszakövetelhető, a visszakövetelhetési jog sem a haszonbérleti részletek lejártával, sem azok foglalás alá vételekor még nem volt érvényesíthető, következően az beszámítás tárgyát sem képezheti. (C. 1904. decz. 21. G. 385/1904. sz.) 551. Az óvadéknak abból a rendeltetéséből folyóan, hogy az a haszonbérleti idő egész tartamára a haszonbérlőt terhelő összes kötelezettségeknek biztosítására szolgáljon, jogilag az következik, hogy amennyiben haszonbérbeadó a haszonbérlő mulasztása következtében a hátralékos bérösszeg erejéig az óvadékból magát kielégítette és a szerződést az abban nyert jognál fogva felbontani nem kivánja, haszonbérlő a megcsonkult óvadékösszeget, a szerződésnek erre vonatkozó különös rendelkezése nélkül is, kiegészíteni tartozik. (C. 1905. május 17. G. 792/1904. sz.) 552. Jogszabály, hogy az óvadék csak a vétkes cselekmény, vagy mulasztás által okozott kár biztosítására szolgál. A kötbérnek a ptkv. 1335. §-ában meghatározott rendelkezéséből kétségtelen, hogy az csak vétkes nemteljesités esetén követelhető. Az ajánlati feltételek az a rendelkezése, mely szerint azon esetre, ha vállalkozó az előszabott feltételeknek meg nem felel, alperesnek jogában áll a bánatpénzül szolgált zálogleveleket megtartani, helyesen és jogilag nem értelmezhető ugy, hogy a záloglevelek a szerződésnek vétlen nemteljesitése esetében is alperest illetik meg, mert ez az értelmezés az optk. 911. §-a rendelkezésével volna ellentétben, amennyiben csak az tartozik bánatpénzt fizetni, aki a szerződés teljesítésében saját vétke által akadályoztatik. (C. 1905. febr. 6. 7653. sz.) 553. Ha a felek az óvadék tekintetében akként állapodtak meg, hogy az nem a szolgálati viszony megszűntével egy összegben adandó vissza, hanem a szerződés tartama alatt, az óvadékvevő bevételének arányához képest a lejáró időben részletekben fizettessék le, ugy ez voltaképpen kölcsönügyletet képez. (C. 1905. márezius 17. 777/1904. sz.) 554. Tiltó törvénybe nem ütközik, miként a város a közegei részéről másoknak okozott kár miatt való megtérítése iránt, ezeknek tudta nélkül, a kárttevő féllel, a károsultak javára biztosító intézkedéseket tegyen, illetve elfogadjon, s amennyiben ily bi/tosiü'si intézkedéseket elfogadott, azt harmadik személyek megtámadni nem is jogosultak. (C. 1905. jan. 17. 7404/1903. sz.) 555. Felperes kárkövetelése számszerűleg csak a felebbezési bíróság ítéletében határoztatván meg, alperes ezideig annak fizetése körül késedelembe nem esett, mihez képest a felebbezési biró-