Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

116 Tiltott cselekmények alp.-nek kártérítési kötelezettségét ennek dacára meg nem állapította: ugyanazért a felp. felülvizsgálati kérelmének részben helyet adni, a felebbezési biróság Ítéletének erre irányuló részét mv., S. D. kártéritési kötelezettségét megállapítani és a felebbezési biróságot, ebben az irányban, a kár mennyiségének a megállapítására és a perköltségre kiterjedő Ítélet hozatalára utasítani kellett. (C. 1901. máj. 23. G. 55. sz.) 439. Jogszabály, hogy aki másnak testi épségét jogellenesen megsérti, a megfelelő kártérítésen felül mindazokat a költségeket köteles megtéríteni, amelyek szükségszerüleg felmerülnek, amiből következik, hogy a gyógykezelés szükségességének és mérvének, valamint a dijak és költségek mennyiségének birói uton megállapításával felmerülő költségeket is viselni köteles s minthogy az alp. felülvizsgálati kérelme szerint is a felp.-t gyógyekezelt orvos tulmagas összegben számitotta fel a dijakat és költségeket, tehát azok birói megállapítására szükség volt, a felp. azáltal, hogy azokat a felszámított összegben ki nem fizette, mulasztást nem követett el, ezekből pedig következik, hogy a felebbezési biróság nem sértett anyagi jogszabályt, a midőn az alp.-t az ama perben felmerült perköltség fizetésére is kötelezte. (C. 1900. nov. 22. G. 75. sz.) 440. A csatolt fenyítő per irataiból kitűnik, amit egyébként a felek sem vontak kétségbe, hogy Sz. B. Cs. házasnak S. nevü fiát verekedés közben oly súlyosan megsértette, hogy az sebében meghalt. Tekintettel egyrészt az elhunytnak 22 éves életkorára és munkaerejére és másrészt tekintettel apjának agg korára, az orvosi bizonyitványnyal igazolt beteges, tehetetlen, támogatásra szorult állapotára, minden egyéb bizonyítás mellőzésével megállapítható, hogy az apa fiának megöletése következtében kárt szenvedett, amennyiben fiában, habár csekély bel- és külgazdasága körül, segélytől fosztatott meg. A károsítás ténye e szerint kétségtelen lévén, alperes kártérítés iránti kötelezettsége is megállapítandó volt. A kár mennyisége, tekintettel a fennforgó körülményekre, a birói szabad mérlegelés alapján egyszersmindenkorra 500 koronában állapíttatott meg. (C. 1901. jan. 15. 3440. sz.) 441. Vadászati kihágás által okozott kár. C: Az 1883: XX. t.-cz. 14. és 17. §-ai szerint a vadászkutyát csak letartóztatni lehet, de nem elpusztítani, ennélfogva az, aki a vadászterületére átmenő vadászebet elpusztítja, a törvény rendelkezése ellen vét s azért a kutya tulajdonosának kártérítéssel tartozik. (1894. nov. 7. 8153. sz.) — Azonos G.: 1890. nov. 19. 2879. sz. 442. A felp.-eknek vadászebei az alp. vadászterületén vadat hajtottak, de kárt az alp.-nek nem okoztak. Minthogy pedig az