Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

1894 : XXXI. t.-ez. 85. S-a 79 terjesztett kérelem figyelembe nem vehető. (C. 1905. szeptember 7. 4407/1905. sz.) 340. Tekintve, hogy a házaság felbontása mind a két félre nézve csak egységesen mondható ki s igy abban az esetben, ha a házasság az alsóbiróság által a kereset és viszonkereset alapján mindkét fél hibájából bontatott fel, de az Ítélet ellen csak az egyik fél él felebbezéssel, a házasság felbontásának kérdése a házassági viszony egységességénél fogva a másik félre nézve is hivatalból felülvizsgálandó. (C. 1909. márczius 9. 5202/1908. P. sz.) 340/a. A bontó Ítéletben kétségen kivül kell megállapitva lenni annak, hogy a házasság kinek hibájából bontatik fel és melyik fél a vétkes. Ezt valamely fél fő- vagy pótesküjétől függővé tenni nem lehet. Az ily Ítélet akkor is egészben megsemmisitendő, ha abban a felek a per főtárgyára nézve megnyugodtak. C: Mindlkét alsóbiróság Ítéletét egész terjedelmében hivatalból megsemmisíti s az elsőbiróságot uj határozathozatalra utasítja. Indokok: A H. T. 75. §-a szerint a házasság csak birói Ítélettel és csak a 76—80. §-okban foglalt okokból bontható fel s a 85. §. szerint a felbontó Ítéletben az a házasfél, akinek hibájából a házasság felbontatott, vétkesnek nyilvánítandó. A 90. §. szerint pedig a házasság felbontása esetében a nem vétkes nöt a vétkesnek nyilvánított férj eltartani köteles. Ezen törvényes rendelkezésekből kétségtelen, hogy valamint a bontó ok és vétkesség kérdése, ugy a nőtartás iránti jogosultság kérdése is olyan szoros kapcsolatban vannak egymással, hc.<n csakis egységesen bírálhatók el. Ha tehát az alsóbiróságok által hozott bontó ítéletek olyan lényeges hiányokban szenvednek, vagy annyira beleütköznek házassági jogunk alapelveibe, hogy azokat a bontás jogkövetkezményeinek megállapításánál, melyek felebbezés tárgyát képezik, alapul venni nem lehet, akkor a kir. Guria a dolog természeténél fogva nincs korlátozva a feleknek a per főtárgyára vonatkozó megnyugvása által abban, hogy döntő bírálatát a tárgy szoros összefüggésénél fogva magára a törvénybe ütköző bontó ítéletre is ki ne terjeszsze. A fennforgó esetben az 1894:XXXI. t.-cz. 80. és 85. §-aiban foglalt rendelkezések ellenére nem az alsóbiróságok állapították meg véglegesen azt, hogy a keresetet inditó és viszonkeresetet támasztó peres házastársak Iközül melyik fél ellenében forog fenn bontó ok s tehát, hogy melyik fél hibájából bontatik fel a házasság s melyik házasfél vétkes, hanem mindezeknek megállapítását az egyik fél részére megítélt póteskütől tették vagylagosan függővé. Ez az ítéleti rendelkezés azonban házassági jogunk alapelveibe ütközik, mert teljesen téves a kir. Ítélőtáblának az a jogi felfogása, hogy bontó perekben csalk a felek főesküjének nincs helye; az a körülmény ugyanis, hogy az alsóbiróságok a per mikénti eldöntését a felperes pótesküjétöl tették függővé, világosan mutatja, hogy a két eskü között a per