Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

70 1894 : XXXI. t.-cz. 80. §-a 307. Eltartási kötelesség elmulasztása. C: Az 1894: XXXI. t.-cz. f. é. akt. 1-én hatályba lépvén, ennek értelmében a házassági kötelék jelenben már csak az e törvényben felsorolt bontó okok valamelyike alapján oldható fel. Ehhez képest felp. keresetének helyt kellett adni, mert a kihallgatott tanuk vallomásai s a felek beismeréseinél fogva be van bizonyitva, hogy alp. nejét 1893. deczember havában elhagyta, de az elhagyást megelőzőleg is már több időn át nejének eltartásáról nem gondoskodott, ettől állandóan elkülönítetten élt; sőt hozományát is elköltötte, mi által felp.-re a házassági kötelék elviselhetlenné vált. Ezeknél fogva tehát alp. az 1894. évi XXXI. t.-cz. 80. és 139. §-a értelmében okot szolgáltatott arra, hogy a házassági kötelék az ő hibájánál fogva felbontassak. (1895. nov. 6. 8630. sz.) 308. A házastársi kötelesség súlyos megsértése-e, ha a nő férjének gondnokság alá helyezését indokolatlanul kéri? C: Indokok: Felp. alp.-nek egyedül azt a tényét kivánta bontó ok gyanánt megállapítani, hogy ellene alp. a gy.-i törvényszéknél gondnokság alá helyezése iránt keresetet indított, amelyben felp.-t valótlan tények elkövetésével vádolta s ez által házastársi kötelességét szándékosan és súlyosan megsértette. Habár a gondnokság alá helyezési perben mostani alp. felhozott állításait nem bizonyította be, ezen bontó per rendén az alp. által bizonyított tények folytán a vádak nem tekinthetők alaptalanoknak, és igy alp.-nek ezen eljárása férjével szemben a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértését nem képezi, bontó okot tehát nem is állapit meg. (1904. okt. 4. 8307. sz.) 309. A megbocsátás fogalmához, annak komolysága. C: Indokok: Felp. a tárgyaláson beismerte, hogy két év utáni távollét után hazajőve. 1903. márcz. 1-től ápr. 21-ig alperessel együtt élt, azt, hogy távolléte alatt alp. teherbe esett, megbocsátotta neki és szándékozott is alp.-sel az életközösséget folytatni; midőn azonban 1903. április 21-én atyjától megtudta, hogy alp. ettől esett teherbe, az életközösséget alp.-sel megszakította, mivel meg nem bocsátott volna alp.-nek, ha tudta volna, hogy atyjával szerelmi viszonyt folytatott, aminthogy a fentebbiek szerint felp. megbocsátotta alp.-nek azt a vétkes cselelkményét, mely voltaképen keresetének a házasság felbontása tekintetéből alapját képezi, amivel szemben felp.-nek az az előadása, hogy nem bocsátott volna meg alp.-nek, ha tudta volna, hogy atyjával folytatott szerelmi viszonyt, a megbocsátás tényén mit sem változtat, minthogy továbbá az 1.894:XXXI. t.-cz. 82. §-a szerint a kereseti jog elenyészik, ha a házastárs a vétkes cselekményt megbocsátotta: ennélfogva a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával felp.-t keresetével elutasítani, illetve sz elsőbiróság ítéletét az itt felhozott indokoknál fogva hh. kellett. (1904. decz. 1. 7322. sz.) Azonos: C. 2044/1900. és G. 4950/896. sz. C. 3990/1905. sz.