Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Ittbér 513 törv. 284. §-ától eltérőleg, a kőszénhez való jogot nem határozott évekre, hanem a törvényhozás ujabb rendelkezéséig adja meg és hogy a földbirtokos engedélyét nem csupán az 1857. márczius 19-én kelt császári rendelet 2. és 4. §-aiban körülirt területre, hanem az országban levő bármely területekre nézve, amelyen akárki szén után kutatni és szénbányát nyitni kiván, megszerzendőnek mondja ki. A Csolnok község rvolt úrbéresei és az alperes között létrejött, már hivatkozott úrbéri egyezség 7. §-a a kőszénre nézve azt tartalmazza, hogy mivel az ideigl. törv. szab. rendelkezéseivel a kőszénnyerésnek földesúri joga ismét visszaállíttatott, a földesúrnak a szénkutatásra és szén nyerésre vonatkozó ez a joga az azon barátságos egyezség szerint kihasított úrbéri szántóföldékre, erdő- és legelőterületekre is önként értetődőleg változatlanul fenmarad. Ennek az egyezségi pontnak a világos értelme szerint tehát a volt földesúr a volt jobbágyok beleegyezésével a szénre vonatkozó azokat a jogokat, amelyek őt az egyezség kötése idejében fennállott jogszabályok szerint megillették, változatlanul a maga számára tartotta fenn és igy a mi jog őt az akkor érvényben volt jogszabályoknál fogva illette, az ő számára egyezségileg is kiköttetett, a volt jobbágyok pedig e mellett a világos kikötés mellett az őket netán megillethetett jogokból semmit fenn nem tartottak. Szerződés szabályozván ekként az alperest a kőszénre Csolnok határában megillető jogokat, erre a szénre az 1871. évi LIII. t.-cz. intézkedései, nevezetesen ezen t.-cz.-nek 83. és 84. §§-ai annál kevósbbé hatnak ki, mert éppen a most id. t.-cz. 85. §-a értelmében az azon törvény tárgyát képezett jogviszonyok felett kötött jogérvényes egyezségek érintetlenül maradtak, igy maradtak tehát a 84. §-ban emiitett s az úrbéri egyezségbe felvett bányászati jogositványok is. Felpereseknek az az ellenvetése, hogy az úrbéri birtokrendezés tárgyául a szóban forgó egyezség szerint csupán a legelőelkülönités, az erdőhasználat rendezése és a földesúri földeknek a volt úrbéresek földjeivel való kicserélése állapíttatott meg, abba az egyezkedésbe tehát egyéb intézkedések nem voltaik felvehetők, amiből folyólag a szénre vonatkozó 7. §. jogtalanul került bele, nem bir megállható alappal. Kétségtelen ugyanis, hogy a magyar bányajognak vannak úrbéri vonatkozásai, amelyek az úrbéri rendezéssel kapcsolatban oldhatók és oldandók meg, ily úrbéri vonatkozású részek az úrbéri földeken levő ásványtelepek felett való jogositványok, amihez képest az úrbéri egyezség 7. §-ában történhetett intézkedés a kőszénre vonatkozó jogosítványok felett. Azt helyesen emelte ki a másodbiróság, hogy még ha az úrbéri egyezség érvénye a jelen per során meg is volna támadható, felpeiesek olyan tényeket, amelyekből meg volna állapitható az, mikép az úrbéri egyezség 7. pontja az úrbéres közönség tévedésbe ejtésével jött létre, nem bizonyítottak, azt pedig perirataikban nem is vitatták, hogy az úrbéri egyezség, amelynek egyéb intézkedéseit különben felperesek foganatba vették s a szerződés megkötésétől a kereset Döntvénytár. Magánjog í, 33