Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Úrbér 509 lérbirtokállomány bevezetve voltak, vagy hogy alperesek birtokelődjei a volt földesúr részére úrbéri szolgáltatásokat teljesítettek; és megállapította, hogy alperesek birtokelődjei az 1853. évben történt urbén rendbeszedés alkalmával a közös legelőből nem részesültek és nincs adat arra, hogy a kereseti ingatlanok a dikális adókonskripcziókba felvéve voltak volna. A felebbezési bíróságnak további Ítéleti tényállása szerint UjSzöny, alhol a kereseti ingatlanok is feküsznék, külön községet nem képezett, (hanem mint puszta Ó-Szőny községhez a gr. Z.-család uradalmához tartozott és a kereseti ingatlanok alperesek jogelődeinek határozatlan időre mint házhelyek és kerti földek adattak megmivelés és más haszonvétel végett és alperesek jogelődei azokért földbért (czenzus) fizették — és a volt földesúr ezek után az ingatlanok után úrbéri kárpótlásban nem részesült. A felebbezési bíróság megállapította azt is, hogy alpereseknek jogelődjei a becsatolt grémiális konskripcziók szerint mint taxalisták fordulnak elő és hogy az évi taxa összege iránt az alperesi jogelődök nagy része a földesúr megbízottjával 1851. márczius 16-án oly értelmű egyezségre lépett, hogy a kezükön volt ingatlanok után 1851. évre négyszögölenként két ötöd ezüst pengő krajczárt fizetnek; és a volt cs. kir. megyei hatóság 1860. évi június 26-án 608. számú határozatával az abban megnevezett ujszönyi lakosokat az 1858. év végéig hátralékos földbér megfizetésére kötelezte és ezt a határozatot a volt cs. kir. helytartóság 1860. évi november hó 3-án 26.780. sz. a. helybenhagyta azzal a megjegyzéssel, 'hogy a kötelezetteknek szabadságukban áll úrbéres minőségüket úrbéri bírósági uton kimutatni. Az előadottakból és az 1836. évi VI. t.-cz. 3. §-a 6-ik bekezdésének, illetőleg az 1840. évi VII. t.-cz. 3. §-ának abból a rendelkezéséből pedig, 'hogy a közös legelőbeli járandóság az úrbéri zselléreket is megilleti, jogszerűen következik, hogy a kereseti ingatlanok úrbéri birtokállományihoz nem tartozván, az 1853. évi márczius 2-án kiadott nyiltparancs 4., 6., 7—9., 15. és 18. §-ai alá eső földeknek nem tekinthetők és földbérfizetés mellett átengedett majorsági földek voltak. Ezekre vonatkozóan pedig már az 1836 : VII. t.-cz. 12. §-a kimondotta, hogy az udvari tellkeken lakó, vagy bármely nevezet alatt pusztákra telepitett és a földesúr engedményéből valamely uri majorságbeli telkeket használó zsellérek uri tartozásaikra .nézve egyedül a földesúrral teendő szabad egyezéstől függnek és az említett nyiltparancs 19. §-a az ilynemű akár Írásbeli, akár szóbeli megállapodás folytán haszonvételre átengedett ingatlanokra vonatkozóan a birtokállapotot a szerződés, vagy az eddigelé divatozott szolgáltatások mellett fenntartotta azzal, hogy az ily földeken fekvő tartozások megválthatók. E két törvényes intézkedésen épült fel az 1896. évi XXV. t.-cz.. mely már a megváltás módozatát is meghatározza. Mindezekből jogszerűen következik, hogy a peres felek, illetőleg jogelődeik közötti jogviszony és ezzel kapcsolatban a kereseti ingat-