Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

606 Birtokrendezés ség alapján szerzett, hanem olyan, mely br. W. M. földesúri jogánál fogva már az úrbéri Ítélet hozatala előtt is megillette, ez a jog pedig nem magánjogi czimen alapulván, az 1885: XXIII. t.-cz. 4. §-ának alkalmazását ki nem zárja; a minthogy br. W. M. és a felperesek, illetőleg jogelődeik közt létrejött adásvevési szerződésben is csak utóbbiak által megvett ingatlan mentén fekvő fele Kőrös-meder adatott el s a D) alatti nyilatkozat szerint is a Kőrös-meder másik fele része csak annyiban ismertetett* el felperesek által megvetínek, amennyiben az a felperesek részére eladott ingatlanhoz tartozónak állapíttatnék meg. (C. 1910. febr. 15. 5212/909. C. VIII. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) 959. A tulajdonnak majorsági zsellérbirtok gyanánt való megosztottsága megszűnt azáltal, hogy a volt földesúr (örököse) az épületeket és a haszonvételi jogot megszerezte; azzal, hogy ez a megosztottság telekkönyvileg tovább is fennállott, az úrbéri viszony fel nem éledt (tkkvi rdt. 4. §-a); itt tehát most már a tulajdonnak olyan megosztottsága állott elő, mely az általános njagánjogi elvek szerint bírálandó el. C: A felebbezési biróságnak a felülvizsgálati eljárásban irányadó Ítéleti tényállása szerint a mérnöki térrajzon a), b), c), d), e) és k) betűvel jelzett és per tárgyává tett ingatlan részleteket a volt földesúr 1848. év előtt beépités végett évi taxafizetés mellett három Horváth testvérnek engedte át; és ez az ingatlan a telekkönyvi helyszínelés alkalmával a földesúr mint földtulajdonos a Horváthék mint épülettulajdonos és földhaszonvevő nevére osztott tulajdonul lett felvéve; arra Horváthék épületeket emeltek és a taxafizetést a hetvenes évekig teljesítették is; 1883. évben a Horváthék ellen vezetett birói árverésen az épület tulajdon- és a földJhaszonvételi jogát M. Jenőné alperes, a volt földesúr egyik örököse megvette, azt több éven keresztül használta és miután az épületek többször leégtek, azokat ő építtette fel, sőt a földesúr többi örököseitől azok földtulajdonosi jogát is megvásárolta és azt P. Gyuláné mint P. Júlia és Mariska alperesek jogelődére átruházta; 1893. évben pedig ugyanazt a M. Jenőné ellen vezetett birói árverésen G. Salamon vásárolta meg, ki azt 1905. évben adás-vevési szerződés alapján felpereseknek eladta. E tényállás alapján a felebbezési biróság, kiindulva abból, hogy M. Jenőnére az épület tulajdona és földhaszonvételi joga a helyszinelési telekkönyvi állással ment át; és ezzel került G. Salamonnak és felpereseknek tulajdonába, a szolgálmány megválthatóságát kimondotta. A felebbezési biróságnak ez a jogi álláspontja téves; mert a per tárgyává tett ingatlan tulajdonának megosztottsága, mely a majorsági zsellérbirtok egyik főbb ismérvét tünteti fel, meg-