Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Kegyúri jog 455 méltányosságokat, melyeket az isteni szolgálatokban a helybeli lelkipásztornak fogyatkozása miatt gyakorta tapasztalnunk kellett, az Ur Istennek dicsőségére és lelkünknek üdvösségére a leendő helybeli plébános és oskolamesternek subsistentiajára tehetségünkhöz képest szabad és elhatározott akaratunkból következő ajánlást teszszük és annak megtartására magunkat és maradékainkat lekötelezzük. A kérdéses okirat 1-ső pontjában átadják a leendő plébánosnak lakhelyül azt a közházukat kerttel együtt, melyben eddig a helység nótáriusa lakott; — 2-ik pontjában a mester- és iskolaháznak átadják másik házukat kerttel együtt, melyben egyideig az eperjesi szentegyháznak administratora lakott; — 3-ik és 4-ik pontja feltett kérdésben lényegileg szószerint van idézve, az utóbbi pontban egyúttal a zsellérhelyek szolgáltatása is van szabályozva; 5-ik pontjában a stóláról és 6-ik pontjában az iskolamesterről, ki egyszersmnid a helység nótáriusa lehet, van intézkedés; — befejezése pedig ekként szól: „mindezeknek szentül való megtartására pedig magunkat és maradékainkat lekötelezzük és nagyobb hiteléül adjuk ezen kötelező-levelünket"; — végül az aláirás a feltett kérdésben körül van irva. Ennek az okiratnak ekként ismertetett tartalmából nyilvánvaló az, hogy ez az okirat szoros értelemben nem visitatio canonica, hanem parochia-alapitási oklevél, párbér tekintetében pedig párbérajánlat, illetve lekötelezés (litterae obligationales). A párbér tekintetében annak mérve és módozatai iránt kútfcrrásul az illető parochiára nézve az illető plébános részéről a kérdéses okirat visitatio canonica gyanánt lévén bemutatva, önként következik, hogy tulajdonképeni visitatio canonica hiányában a kérdéses okirat visitatio canonica természetével bir és épen ezért hatályára nézve a visitatio canonicára követett szabályok szerint bírálandó el. És valóban a kérdéses okirat 3. és 4. pontjában foglalt kitétel az illető lelkész részére időszakonként visszatérő szolgáltatásoknál^ alanyait, módját és mérvét, tehát csakugyan a pár bért szabályozza. A kérdéses okirat szószerinti tartalmánál fogva a szolgabíró és esküdt annak az okiratnak kiállitásánál nem akként járt el, hogy a politikai község netáni lekötelezését hatóságilag jóváhagyja, hanem mint törvényes bizonyság (legale testimonium). miként ez a fenn előadottak szerint ilyen természetű ügyeknél bevett szokás volt. A kérdéses okirat aláirási záradéka szerint a földesúri megbízott az abban az okiratban foglaltakba beleegyezett; ez azonban magában véve a politikai község netáni lekötelezésének földesúri jóváhagyásául szintén nem tekinthető; — mert abban az okiratban magának a földesúrnak saját lekötelezettségéről van szó, és mert az okirat keletkezésének idejében sok helyen kétségtelenül fennállott az a szokás, hogy a földesúr a jobbágyok nem úrbéri természetű lekötelezésének jóváhagyása iránt magának jogosultságot igényelt. A kérdéses okirat keletkezésének idejében és kivált olyan helyeken, hol csak egy vallásfelekezetüek voltak, a politikai és egyházi