Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Eltartás kötelezettsége 189 sem a maga, sem gyermeke részére követelni nem jogosult. (Curia 1901. I. G. 291. sz. Azonos Curia 8540/1892. sz.) 811. C: A szülők tartósan különválva élése esetében az iránt, hogy a házasságból született kiskorú gyermeket melyik szülő van jogosítva magánál tartani, tekintet nélkül arra, hogy történt-e erre nézve a szülők között szerződésszerű megállapodás vagy nem, mindig a gyámhatóság határoz, s a gyámhatóság e határozatával meg nem elégedő fél annak kimondását, hogy a kiskorút magánál tartani ő van jogosítva, a bíróság előtt szerződés teljesítése czimén sem követelheti. Indokok: Az 1887: XX. t.-cz. 13. §-ának negyedik 'bekezdéséből bizonyos, hogy a szülők tartósan különválva élése esetében afelett, hogy a házasságból született kiskorú gyermeket melyik szülő van jogositva ideiglenesen, addig t. i., míg a különválva élés megszűnik, esetleg a törvényes elválás bekövetkeztéig magánál tartani, a rendelkezési jog a gyámhatóságot illeti. A gyámhatóság e rendelkezési jogából a dolog természeténél fogva önként következik, hogy annak megbirálása is, hogy a szülők közt bármikor, tehát a gyermek születése előtt létrejött szerződés megfelel-e a kiskorú gyermek érdekének, s ebből folyólag van-e vagy nincs intézkedésre szükség, mint a kiskorú gyermek ideiglenes elhelyezése tárgyában teendő intézkedéssel elválaszthatatlan kapcsolatban álló kérdés, szintén a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. Ha tehát a szülők szerződésileg meg is állapították, hogy a házasságukból született kiskorú gyermeküket különválásuk esetében közülök melyik lesz jogosítva magánál tartani, a kiskorú gyermek ideiglenes elhelyezése kérdésében az említett szerződésből kifolyó jogok csakis a gyámhatóság előtt érvényesíthetők, mint amely hatóság egyedül van hivatva az ideiglenes elhelyezés kérdésében intézkedni. Minthogy pedig az 1869: IV. t.-cz. 1. §-a szerint a bíróságok a közigazgatási hatóságok hatáskörébe nem avatkozhatnak: a gyámhatóság mint közigazgatási hatóság által törvényes hatáskörében elintézett ügy felett a bíróság rendszerint nem határozhat. Ez általános szabály alól kivételt egyedül csak azok az esetek képeznek, melyekben a gyámhatóság határozatában meg nem nyugvó félnek a bírósági ut igónybevehetését a törvény világosan megengedi, a gyámhatóságnak az 1877 :XX. t.-cz. 13. §-a alapján tett intézkérdése azonban ez esetek közé nem tartozván, annak kimondása, hogy a tartósan különválva élő szülők közül kiskorú gyermeküket melyik van jogosítva ideiglenesen magánál tartani, a bíróság előtt éppen nem, tehát a szerződés teljesítése czimén sem követelhető. (A Curia 1892. jan. 22-én tartott teljes üléséből. Hiteleseittetett az ugyanazon évi február 12-én tartott teljes ülésben. 54. tüh.) 812. I. Ha többen vannak a tartásra kötelezettek, a természetben való eltartás pedig csak egy helyen szolgáltatható ki és az természetben fel nem ajánltatik: a tartás egyenértéke készpénzben