Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Közszerzemény 155 időpont, amidőn meghatározható az, van-e a házasfelek saját külön vagyonát, esetleg azok tartozásait meghaladó felesleg: azaz van-e közszerzemény? Ebből ismét az következik, hogy a közszerzeményhez való jog csak az egyik házastárs halála, vagy a házassági kötelék felbontása után érvényesíthető: mert ezen időpont előtt a vagyon szaporodása, vagy apadása tekintetében a végeredmény bizonytalan lévén, közszerzemény jogilag nem létezik; jogilag nem létező dolgokra pedig jogokat érvényesíteni nem lehet. Innen van, hogy amennyiben a házastársak közös keresménye által mind az özvegy, mind a viszonos hitvesi Örökrész gyarapodik, a magyar jogtudósok a közszerzoményhez való jogot mint a törvényes örökösödés egyik esetét tárgyalják és az összes tanok, valamint a törvényes gyakorlat abban foglalhatók egybe, hogy ott, ahol a no a törvény erejénél fogva (ipso jure) közkereső, az egyik házastárs a másik házastársnak a közszerzeménybol őt illető fele részéről végrendeletet nem alkothat. És innen van, hogy azon időben, midőn minden' jogesetre szabatosan meg volt állapitva azon perut, melylyel a jogaiban sértett fél jogait érvényesíthette, a közszerzeményt illetőleg csak arra létezett perut, hogy az egyik házastárs által a közszerzeményről alkotott végrendelet félretételével a másik házastárs a közszerzeményből őt illető fele részét a végrendeleti örököstől követelhesse, de nem volt perutnak helye arra, hogy az egyik házastárs a másiktól kÖzszerzeményi részét a házasság felbontása előtt követelhesse. Minthogv pedig közszerzeményre nézve az osztrák polgári törvénykönyv behozataláig fennállott magyar jog szabályait az 1868. évben alkotott s a magyar magánjog visszaállítására vonatkozó ideiglenes törvényszabályok nem változtatták meg, sőt a 13. §. világosan kimondja. ..hogy a házasság alatti közszerzeményre nézve a korábbi magyar törvények változást nem szenvednek", holott a végrendelkezési jogra és a törvényes örökösödés más eseteire lényeges változásokat foglalnak magukban, de e részben azóta sem hozatott ellenkező törvény, önként következik, hogy amint azelőtt nem volt, ugy most sincs joga egyik házastársnak a másik ellenében a házasság tartama alatt a közszerzeménv megosztását álljon az incró vagy ino-atlan vagyonból, követelni. De a közszerzeménv biztosítása nem követplhető a házasság tartama alatt. Ha uevanis a biztosítást szoros értelemben voszszük, ugy mint azt az 1881 :LX. t.-cz. TV. czime tárgyalja, annak helye nincs azért, mert a közszerzeménv létezése a házassá*? fplbontásáicr bizonvtalan lévén, az ehhez való joer csak a házassági kötelék felbontása után. midőn a közszerzemény létezése bizonyossá vált, érvényesíthető. Ha -pedig a biztf.sitásf oly értelemben vpszszük. hogy az. ami a házasság alatt bizonyom időbori szerezMptt. bizton fpnmaradion azon időro. midőn a házassá cri kötelék megszűnik, ilvnemü biztosításnak szintén nincs helye, mprt törvényeink szellemében csak az kénpz közszprzpményt, ami a házasság megszűntével mindenik házasfél saját külön vagyona és íidóssáfok levonása után mint felesleg mutatkozik. Ezekhez kénest nen) lehet hplve a biztosításnak sem az ingókra, som az ingatlanokra nézve, ez utóbbiakra nézve pedig sem perfeljegyzés, sem a közszerze-