Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

1S94 : XXXI. t.-ez. 152. §-a. Házassági vagyonjog 113 152. §. 474. Habár az 1894: XXXI. t.-cz. 132. §. 1. pontja szerint a házastárs nincsen jogosítva a holttányilvánítási eljárást abból a ezélból kérni, hogy a házassági kötelék felbontassék, de mert ugyanezen törvényszakasz 2. pontja szerint a házastárs a holttányilvánítási eljárás folyamatbatétele iránti kérelem előterjesztésére jogosítva van és annak a kérdésnek eldöntése, hogy bir-e és minő befolyással a holttányilvánítási kérelem érdemében hozott határozat a házassági kötelék fennállására (1894. évi XXXI. t.-ez. 54. §. f) pont), a jelen per keretébe nem tartozik s mert felperesnőnek öröklési, özvegyi jog, közszerzeményi igényén kivül, a családi állapotra való tekintettel, más jogérdeke is lehet férjének elhalálozását a holttányilvánítási eljárás keretén belül való megállapítását kérni (például az 1894: XXXI. t.-cz. 73. §. a) pont és 74. §. avagy az 1877: XX. t.-cz. 21. §-a a) pontja stb.) felperesnek mint házastársnak kérvényezési jogosultságát, az 1868: LIV. t.-cz. 522. §. a) pontja és illetően 1894: XXXI. t.-cz. 132. §. 2. pontja alapján megállapítani kell. (C. 1908\ február 5. 46/908.) III. Házassági vagyonjog*. A házastársak személyes viszonya egymáshoz. (Tervezet: 94. §.—106. §.) 475. A háztartás költségét az arra vagyonilag képes férj tartozik viselni. A háztartás közvetlen vezetése a nő jogköréhez tartozik. E két jogelvből következik, hogy a nőnek a háztartáshoz szükséges bevásárlásai a férj nevében és terhére történteknek vélelmezendők, miért is a nő rendszerint csak másodsorban felelős a háztartás czéljaira vásárolt áruk vételáráért. (C. I. G. 513/1901. sz.) = Azonos: C. 3582/1884., C. I. G. 505.. — Ellentétes: C. 2339/1893. 476. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a férj köteles feleségét, a férj polgári állásához, vagyonához és keresetképességéhez mérten eltartani, tehát illendő ruházattal is ellátni; azonban egyedül ezen az alapon felperes a kereseti összeget az I.-rendü alperestől jogszerűen nem követelheti, mert az I.-rendü alperes a feleségét az illető időben a szükséges és az ő polgári állásának és vagyoni viszonyainak megfelelő ruházattal tényleg el is látta. Amennyiben (azonban) az illető ruhanemüek — a pazarlás fogalma alá eső fényűzési áruk — megrendelésénél vagy megpróbálásánál vagy házhozszállításánál jelen volt, és ilyen alkalmakkor az illető ruhanemüek megrendelése, vagy kiszolgáltatása, vagy fizetése ellen nem tiltakozott, ezáltal jogilag olyannak tekintendő, Döntvénytár. Magánjog I. 8-