Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

1894 : XXXI. t.-cz. 102. §-a 95 a kiskorú gyermekeket az anya tartja és látja el, ez utóbbitól az a jog, hogy az általa fedezett tartás egyenértékét a férjtől saját személyé­ben is követelje, meg nem tagadható, amennyiben azonban az ideigle­nes elválásban élő nő férjét minden jogos ok nélkül hagyta el, az a férjtől ideiglenesen különtartást sem a maga, sem gyermeke részére követelni nem jogosult, már pedig a felebbezési bíróság Ítéletének a felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényállása szerint alperes el­len oly tények, amelyékből következtethető lenne, hogy felperes az együttélést jogos okból szakította meg, meg nem állapíttattak s ezen­felül alperes kijelentette, hogy ugy nejét, mint gyermekét visszafo­gni ni hajlandó. (C, 1901. szeptember 20. I. G. 291. sz.) 405. A C.-nak 1892. jan. 22. 8663/1891. sz. a. hozott 54. sz. teljes ülési döntvénye szerint a szülők tartósan különválva élése esetén az iránt, hogy a házasságból született kiskorú gyermeket melyik szülő van jogosítva magánál tartani, mindig a gyámha­tóság határoz, mely általános jogszabály alól egyedüli kivételt képez az utóbb u. m. 1895. okt. 1. hatályba lépett 1894:XXXI. t.-ez. 102. §-nak az a rendelkezése, mely szerint abban az esetben, ha a szülők között a válóper már folyamatban van, ennek fo­lyama alatt a kiskorú gyermek elhelyezése iránt a válóperben eljáró bíróság van hivatva ideiglenesen intézkedni; ennek az intézkedésnek előfeltételét képezi azonban a meghasonlott szü­lők ágytól és asztaltól való különélésének az idézett törvény 98. vagy 99. §. értelmében való elrendelése. (C. 1899. deczember 28. 6827. sz.) 406. A nő részéről előzően elkövetett házasságtörésnek a férj részéről való megbocsátásával a férjnek neje irányában való tartási kötelezettsége visszaáll. (C. 1905. június 2. G. 9/1905.) — Azonos: C. I. G. 303/1902., C. I. G. 188/1901., C. I. G. 583/904. 407. Az, hogy a nő a házassági hűséget megszegte, oly kö­rülmény, mely őt a tartási dij igénylésére méltatlanná tette; ez pedig törvényes okul szolgál nemcsak arra, hogy a férj ujabb ke­resettel az előző marasztaló Ítélet hatályon kivül helyezését kér­hesse, hanem amennyiben ellene végrehajtás vezettetnék, arra is, hogy a tartásdíj iránti végrehajtási jog megszűntnek kimon­dását végrehajtás megszüntetési keresettel is kérhesse. (C. 1905. május 3. I. G. 757/1904. sz.) 408. A férjnek az a ténye, mely szerint a kórházi és fuvar­költség kifizetését megtagadta, nem tekinthető olyan sérelmes­nek, hogy e miatt a nőnek jogos oka volt volna a házastársi egvüttéíés megszakítására, s így a nő nem követelhet ideiglenes líőtartási dijat. (C. 1905. június 3. I. G. 17/1905. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom