Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 63 aug. 29. I. G. 775/904. Gr. XII. 219. lap. A házastársak közt létrejött azon megállapodás érvényéhez, aniely­lyel a közjegyzői okirattal már rendezett vagyoni viszonyaik te­kintetében más teljesítési határ­időt állapítanak meg, nem kell közjegyzői okirat. 0. 1905. májns 25. 4287/905. sz. Gr. XII. 220. 1. Ha a házastársak vagyoni viszonyai­kat szabályozó szerződésben az egymás utáni öröklési jogukról kölcsönösen lemondottak, az ilyen szerződés érvényéhez nem az 1876: XVI. t.-cz., hanem az 1886 :V1I. t.-cz. 22. §. a) pontjában előirt alakszerűségek kívántatnak meg. Curia 1905. aug. 30. 5327. (U. o.) Ha a férfi a nőre valamely ingat­lant a neki tett házassági Ígéret ellenében ruházott át s az erre vonatkozó okiratot a házassági ígéretre vonatkozó megállapodás után állította ki, ugy ennek érvé­nyéhez közjegyzői okirat szüksé­ges. C. 1905. okt. 24. 1684/905. Gr. XII. 220. 1. A házasság a házastársak között vagyonközösséget magában még nem alkot és ha a házastársak kü­lön egyezségre nem lépnek, mind­egyik megtartja előbbi tulajdonjo­gát és arra, amit egyik a házasság alatt külön szerez vagy egyébként nyer, a másiknak igénye nincs. A férj ellen vezetett foglalás al­kalmával lefoglalt amaz ingók, amelyek egy része a nő tulajdonát tevő ingatlanoknak termése, má­sik részét pedig a nő azon a pén­zen vette, amit vételárként ka­pott amaz ingókért, amelyeket ő szüleitől külön vagyonúi kapott és azután eladott, a nő igénykere­sete folytán a birói zár alól fel­oldandók. Curia 1905. szept. 5. 92/905. sz. Gr. XII. 220. 1. G. XI. 7. lap. A hozományra nézve a nő csak a férj örökösei ellen, de nem egy­szersmind a férj ellen bir megtar­tási joggal Gy. 1904. nov. 10. 904. G. II. 73. T. IX. 391. 1. Ila a nő férjének bizonyos összeget átad, ezen összeg csak akkor veszti el külön vagyon természe­tét és csak akkor tekintendő ho­zománynak, ha az átadás kifeje­zetten a házassági terhek könnyí­tése czéljára történt. Szegedi T. 1906. május 29. G. 104. Gr. XIII. 264. 1. T. X. 670. 1 Minthogy a vagyon jövedelme mint járulék a vagyonnak mint főtárgy­nak jogi természetében osztozik s igy a nőnek, aki a saját külön vagyona fölött a házasság fennál­lása alatt szabadon rendelkezhe­tik s azt a férjtől bármikor visz­szakövetelheti, ahhoz is joga van, hogy ha külön vagyonának jöve­delmét a férj tartozásának kifize­tésére fordította, annak megtérí­tését a férjtől követelhesse: fel­peresnek joga van ahhoz, hogy ha saját külön vagyonának jövedel­méből a férjével, az alperessel kö­zös tartozásukból alperest terhelő részre valamit kifizetett, annak megtérítését alperestől kereset­tel követelje. Győri T. 1906. márcz. 29. G. II. 25,^sz., (Ü^Y^ Különválás esetében a nő külön va­gyonát képező dolgokat magával vihet. C. 1906. máj. 29. 192/905. Gr. XIII. 264. 1. Az állandóan követett birói gj^akor­lat szerint a házastársak egyike a másik ellen mindaddig, amíg köztük a házassági kötelék fenn­áll, olynemü vagyoni igényt, a melylyel az illető házasfél nem természetben meglevő valamely saját értékét (külön vagyonát), hanem másféle vagyoni, pld. kárté­rítési követelést tesz kereset tár­gyává, birói uton nem érvényesít­het. Szegedi T. 1906. jan. 16. G. 232/905. Gr. XIII. 265. 1. Ha a nő nevére kiállitctt takarék­betétkönyv közszerzeményi volta vitássá válik, a vélelem a mellett szól, hogy a pénz a nő külön va­gyonából eredt. C. 1907. febr. 15. 5019/905. Gr. XIV. 563. 1. A férj neje hozományát ennek ön­kéntesen bármikor visszaadhatja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom