Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

184 Magánjog értelmi szerzőjére is vonatkozik. C. 1887 nov. 8. 3812. Gr. VII. 545. 1. Gl. III. 220. 1. KILENCEDIK CZIM. Közös végrendeleteié. A végrendelet közös Apolta egymagában végrendelkezök egyikét sem korlátozza abban, hogy saját vagyona felett élők között szabadon rendelkezhessen és pedig az esetben sem, ha a túlélő házastárs az elhalt házastárs által a közös végrendeletben neki szánt előnyöket elfogadta, hacsak az ellenkező feltételül ki nem köttetett. Curia 5051/99. Az előbbi — téves — gyakorlat szerint a végrendelet közössége a túlélt házastársat végrendelkezési jogában sem korlátozta. C. 1872 jun. 13. 3973. C. 1876 okt. 5. 7559. Gr. VII. 547. 1. Közös végrendelkezés esetében, ha a túlélő házastárs a kölcsönös részesítést elfogadta, saját rendelkezésének azt a részét, mely az elhunyt házastárs rokonainak javára szolgál, sem vissza nem vonhatja, sem meg nem változtathatja. C. 1899 ápr. 14. 324. Gr. VII. 547. 1. Az 1876: XVI. t.-cz. 13. §-a értelmében közös végrendelet szóbelileg nem, hanem csak Írásban alkotható. C. 1904 november 22. 8578/903. sz. Gr. X. 88. 1. A közös végrendelet öröklési szerződésnek tekintendő az esetben, ha a végrendelkezők a végrendelet visszavonhatására vonatkozó jogukról kölcsönösen lemondottak. C. 1888 ápr. 17. 5737/87. Gr. VII. 548. 1. és 574. 1. A közös végrendelet visszavonhatlansága és az élők közti rendelkezhetés jogáról való lemondás a fenforgó körülményből is megállapitható. C. 1876 máj. 15. 4125. Gr. VII. 548. 1. A közös végrendeletnek s az abból folyó előnyöknek elfogadása, megállapítja az elfogadónak azt a kötelezettségét, hogy a közös végrendelet intézkedésétől el nem térhet. Azonban ezen intézkedés csak azon vagyonra terjed ki, mely már az örökhagyó házastársaknak birtokában volt, mert nincs oly jogszabály, mely szerint a házastársak által közösen alkotott végrendelet — ha csak abban erre vonatkozólag határozott rendelkezés foglaltatik — a túlélő házastársat a másik házastárs elhalálozása után szerzett vagyon felőli végrendelkezésben korlátozná. C. 1905 máj. 3. 4532/1904. Gr. XII. 276. 1. A túlélő házastárs nem rendelkezhetik a meghalt házastárs által közös végrendeletben neki hagyott vagyonról, ha erre közösen utóörököst rendeltek. (Ez az utóöröklési jog folyománya.) Ha az utóöröklés bontó feltételhez van kötve, a bontó feltétel bekövetkeztének bizonyitása a túlélő házastársat (előörököst) terheli. C. 1890 decz. 29. 3683. Gr. VII. 548. 1. Nincs olyan törvényes rendelkezés, mely szerint a túlélő házastárs a közös végrendeletet meg nem változtathatná és ujabb végintézkedést nem tehetne, de az ujabb intézkedés a másik fél vacrvonrészére ki nem terjedhet. C. 1905 máj. 16. 1292/904. Gr. XII. 276. 1. Közös végrendelet csak mindkét háziastárs közös akaratával érvényesithető; a túlélő házastárs birtokában talált s áthúzott végrendelet tekintetében annak bizonyitása, hogy az áthúzás az előbb elhalt házastárs akaratából is történt, az előbbinek örökösét terheli. C. 1905 május 31. 7058/904. Gr. XII. 276. 1. A közös végrendeletben a mindkét házastárs által megnevezett örökösök vagy hagyományosok javára tett kölcsönös és egymással összefüggő (correspectiv) rendelkezés az egyik házastárs halála után a túlélő házastárs által vissza nem vonható. A kir. Curia I. tanácsának elvi jelentőségű határozata.