Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

« Magánjog 181 nem érti, a végrendelet alaki érvé­nyességéhez ugy felolvasásának, mint megmagyarázásának igazo­lása megkívántatnék; ilyen hatá­rozott rendelkezés nélkül pedig a megértelmezés ténye tanuk vallo­másával pótolható; hogy pedig a végrendelet annak felolvasása után a végrendelkező által értett német nyelven megmagyarázta­tott, az a végrendeleti tanuk egybehangzó vallomásával bizo­nyittatott. C. 1907. február 7. 9674/1906. P. isz. Gr. XIV. 719. 1. Az 1876: XVI. t.-cz. által a végren­deletek érvényességének a kellé­kéül megszabott alakiságok olyan lényegesek, hogy az azoknak mel­lőzésével alkotott végrendelet ak­kor is érvénytelen, ha eme kellé­kek közül csak egyik is hiányzik, mert csak az összes kellékek meg­tartásával készült okirat tekint­hető a törvény értelmében érvé­nyes végrendeletnek; az id. t.-cz. 8. §-a pedig világosan előírja, hogy a több ívből álló végrende­let összefűzendő, a zsinór két vége a végrendelkező, és legalább egy tanú által pecséttel megerősítendő, már pedig ezen egyik kellék a végrendeleten hiányzik; ennél­fogva nem bir döntő sulylyal az a körülmény, hogy ki volt-e zárva a végrendelet iveinek a kicserélése és hogy fér-e kétely a végrendelet valódiságához, miért is az erre vo­natkozó bizonyítékok mérlegelésé­nek a szüksége sem forog fenn. C. 1907. máj. 21. 1846. Gr. XIV. 720. 1. Annak igazolásával, hogy az örök­hagyó a végrendeletet szórói-szóra elfogadta, a felolvasás ténye is iga­zolva van. C. 3734/901. Gr. VII. 533. 1. Annak az igazolásával, hogy a vég­rendelkező és a tanuk a végrende­leten igazolva van. C. 2896/97. Gr. VII. 533. 1. Annak a végrendeleten igazolásával, hogy a végrendelet a végrendelke­zőnek anyanyelvén megmagyaráz­tatott és hogy ő azt megértette és saját végakaratának nyilvánította, a felolvasás ténye is magán a vég­rendeleten igazoltnak tekintendő. C. 1893. nov. 13. 4109/1893. sz. Gr. VII. 534. 1. Gl. III. 210. 1. Ha a végrendelkező az okirat nyel­vét nem érti, a tanuk közül leg­alább kettőnek az okirat nyelvét ismerniök kell s szükséges, hogy a végrendelet tartalmát az irni-ol­vasni tudó tanuk egyike a végren­delkező s a többi tanú által értett nyelven megértelmezze. Azonban a végrendelet alaki érvényességé­nek nem föltétele, hogy a magya­rázás a végrendelet záradékában igazoltassék; hanem elegendő, ha ezen kellékek fenforgása az előtte­mező tanuk vallomásával bizo­nvitva van. C. 1904. okt. 18-án. 4881/903. sz. Gr. VII. 84. 1. A végrendelet felolvasásának tényét a végrendelet megmagyarázása nem pótolja, s az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-a esetében a végrendeleti ta­nuk egyike által fel nem olvasott végrendelet érvénytelen. C. 1888. május 1. 6843. sz. — Azonos ha­tározatok: C. 1884. nov. 27. 2125. sz. 1883. szept. 12. 923. sz. és 1889. okt. 16. 165. sz. Gr. VII. 534. 1. Legújabban ellenkezően: Curia 6800/1904. sz. Gr. X. 86. 1. Oly esetben, ha az örökhagyó a vég­rendelet nyelvét nem érti, ugy annak előtte való felolvasása czél­talan, s az előirt egyéb alakszerű­ségek megtartása mellett a végren­delet tartalmának az örökhagyó anyanyelvén történt s a végrende­let záradékában bizonyított meg­magyarázása ilv esetben az okirat felolvasását teljesen pótolja. Gr. X. 86. 1. Azt az 1876: XVI. t.-cz. nem írja elő, hogy a végrendeleten ki le­gyen tüntetve annak a tanúnak a neve, aki a végrendeletet felol­vasta. C. 1903. jun. 23. 3330. Gr. VII. 534 1. Gl. III. 205. 1. Érvénytelen a végrendelet, ha azt nem a végrendeleti tanú, hanem a fél olvasta fel. C. 1887. márc. 18. 6442. sz. Gr. VII. 535. 1. A végrendeletet nem teszi érvényte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom