Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 175 A készpénzbeli hagyomány iránt, ha feltételhez vagy kiszolgáltatása határidőhöz kötve nincs, a hagyományos követelési joga az illető örökhagyó halálával megnyilik és ettől az időtől kezdve annak haszna is a hagyományost illeti meg, már pedig készpénznek haszna a kamat. C. 1905. febr. 1. G. 518/904. Gr. XII. 269. 1. Ha a túlélő házastárs a neje hagyatékában az örökösödést a közös végrendelet alapján elfogadta, a nejének rokonai javára tett hagyományokat is elfogadni tartozott. Nem változtat ezen az sem, hogy a vagyon szerzeményi lévén, neje Hagyatékát a törvény alapján is ő örökölte volna. C. 1905. május 31. 7058/904. Gr. XII. 269. A hagyományost az örökösök közt az ő jelenléte nélkül a végrendelettől eltérően létesült megállapodás és a peren kivül örökösödési eljárásban hozott birói határozat nem köti, és pedig akkor sem, ha az átadó végzés neki kézbesittetett és ő ez ellen jogorvoslattal nem élt. C. 1905. febr. 1. G. 518/1904. Gr. XII. 270. 1. Az állandóan követett birói gyakorlat szerint az örökösök a hagyomány kifizetése iránt a reájuk szállott örökség erejéig és igv ennek az örökségnek erejéig bármely vagyonukra vezethető végrehajtás terhe mellett felelősek. C. 1905. febr. 1. G. 518/904. Gr. XII. 270. 1. Az örökhagyó nem összes vagyonát, avagy tetemes vagyonának hányadát, hanem hagyatékából csakis kifejezetten megjelölt egyidejűleg megkülönböztetett javakat s ezek közé sorzottan a gőzmalmát hagyta végrendeletileg a felperesre; ennélfogva az általa örökölt vagyon nem örökrésznek, hanem hagyománynak természetével bir. C. 905. máj. 3. 1980/904. Gr. XII. 270. 1. A magyar tud. Akadémia részére azzal a kikötéssel rendelt az örökhagyó hagyományt, hogy az alapítványi tőke kamatai bizonyos kulturális oaélra fordittassanak. Ezen hagyomány hagyományosának nem egy eddig jogi léttel nem biró és majd csak ezután létesitendő jogi személy, hanem az alapszabályszerü és rendeltetése szerint ilynemű alapítványoknak kezelésére nemzeti érdekből hivatott magyar tud. Akadémia tekintendő. C. 1905. deczember 29. 10,069/905. Gr. XII. 270. 1. Az örökhagyó végrendeletében akként rendelkezett, hogy a hagyományos a felperest soha el ne hagyja és őt mindig segélyezze. A végrendelet ezen részéből kétségtelenül megállapítható, hogy végrendelkezőnek az volt a czélzata, miképp felpereo a szükséges segélyben az ő hagyatékából részesittessék és hogy a segélyezést alperesnek, mint egyik hagyományosnak tette kötelességévé. Miután a hagyományos a megterhelt hagyományt elfogadta, s a .végrendeletben reá rótt kötelezettségnek nem tett eleget az által, hogy a felperesnek két izben csekély segélyt küldött, a segélyezés mérve és módja birói megállapitásának helye van. C. 1905. május. 16. 3757/904. Gr. XII. 270. 1. Ha kétségtelenül megállapítható a végrendelkező hagyományozó szándéka, annak érvényességéhez nem szükséges, hogy parancsoló szigorú kifejezéssekkel nyilvánittassék ki, hanem elegendő, ha a hagvományrendelés az örököshöz intézett kérés alakjában történik. C. 1906. máj. 25. 1466. Gr. XIII. 456. 1. A hagyományosi minőséget illetőleg hazai jogunktól eltérő szabályok foglaltatnak az optk.-ben; mig ugyanis hazai jogunk szerint hagyományosnak rendszerint az tekintendő, akinek örökhagyó egyes dolgait kifejezetten mint hagyományt rendelte, avagy akinek nagyott egyes dolgok értéke az egész hagyaték értékéhez viszonyítva aránytalanul kisebb lévén, következtethető, hogy az örökhagyó auarata arra irányult, miszerint eme egyes dolgokat mint hagyományt juttassa az illetőnek; addig az optkv. értelmében azok tekinten-