Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

150 Magánjog meg az ági örökség és joga nem terjed tovább, mint az általa képviselt felmenőnek az öröklési joga kiterjedne. C. 1880 jun. 23. 1Q.261. C. 1883. jun. 13. 0212. C. 5656/882. 0. 8406/1877. Állandó gyakorlat. 0. 1903. jan. 30. 3772/1902. Az öreg'aipát és öreganyát (nagyszülőket1), az idegi. törv. szab. 12. §-a értelmében, tekintet nélkül a hagyatéki vagyon eredetére, akkor illeti még az öröklés, ba a leszármazó nélkül elhalt örökhagyó után sem szülök, sem ezektől leszármazott oldalrokonok nem maradtak, a testvér tebát az öregapát a törvényes öröklésben mesrelőzi. C. 1890 jun. 18. 194. C. 3194/88. Gr. VII. 378. Gl. III. 91. A fenmaradó összeg, miután nem bizonyittatott, hogv az apai vagy anyai ágról került az örökhagyóra, iaz örökhagyó oly keresményének tokintendő, mely figyelemmel az ideigl. törv. szab. 10. §-ának utolsó bekezdésére és a 11. §-ra, az örökhagyónak apai és anyai oldalrokonai között egvenlően felosztandó. C. 1875 ápr. 7. 2004. Gr. VII. 378. A hagyatéki érték az öröklött vagyon értékét meg nem üti, miért is a tisztán ági vagyonnak tekintendő hagyatékban a felperes (egyik szülő), az O. B. É. 10. §-ának második bekezdése értelmében ama érték arányában örököl, amely ,tö1e hárult az örökhagyóra. C. 2690. 1908. Lásd az egész határozatot köteles résznél. Gr. VII. 379. Az örökhagyó tartozása első sorban a szerzeményi vagyont terheli és csak ami ebből ki nem telik, az fedezendő az ági vagyonból. C. 1899. október 3. 1476. Most már állandó gyakorlat. A hagyatéki terhet képező gyógyítási és temetési költségek első sorban az örökhagyónak szerzeményéből és csak ennek elégtelensége esetén elégitendők ki az öröklött vagyonból. C. 1903. febr. 4. 1827/1902. Gr. VII. 379. Osztatlan állapotban levő testvérek szerzeményének öröklése. C. 1887. márczius ^17. 6307/1886. Gl. III. 92. Iíitbér, ha van szerzeményi vagyon, nem terheli az ági örökösöket. C. 1902. jun. 12. 1233. Gl. III. 98. A szülők utáni örökrésznek, a testvértől testvér részéről megszerzése folytán, a szerző testvér szerzeményéül nem az örökrészért adott ellenérték, hanem maga az örökrész tekintendő, még pedig az esetben is, ha az adott ellenérték az örökrész valóságos értékénél kisebb volna is. C. 1905. január 27. 187/1904. Gr. XII. 256. Minthogy szerzeményt csak az a vagyontöbblet képez, ami az ági vagyon értékét meghaladja, s az ági örökség megállapításánál nem az ági vagyonnak az örökség megnyíltakor való természetben meglétele, hanem az az irányadó, hogy mily értékű vagyon háramlott az örökhagyóra az oldalrokonokkali közös törzsről és ha ez 'a vagyon az örökség megnyíltakor az örökhagyó hagyatékában bármely okból meg nem található, ugy az ági vagyon hiányzó része a szerzeményből készpénzben kiegészítendő. C. 1905. május 9. 4727/1904. Gr. XII. 256. A temetési költség a szerzeményi vagyont terheli, C. 1905. május 6. 4903/1904. Gr. XII. 257. Az ági vagyonnak jövedelme szerzeménynek tekintendő, C. 1905. jan. 10. 8505/1903. Azonos: 9939/1904. Gr. XII. 257. A hagyatéki vagyonra nézve az a jogi vélelem forog fenn, hogy szerzeményi minőségű és e vélelem ellenében az, hogy a hagyatékban ági vagyon foglaltatik, az tartozik bizonyítani, aki mint ági öröklésre hivatoitt, ebbeli jogánál fogva a hagyatékból az ágra visszaszállandó vagyont vagy annak értékét igényli. C. 1905. február 15. 7335/1903. Gr. XII. 258. Szerzeményi vagyonban az atya a nagyanyát az öröklésben megelőzi.