Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

144 Magánjog zasfélre száll vissza. C. 1904 decz. 19. 4718/903. sz. Gr. X. 70. 1. Az ági vagyon, melyben testvérek osztozkodtak, olyan marad akkor is, ha egyik testvér elhal és osztályrésze, törvényes öröklés alapján, a másik testvérre száll. (L. Trip. I. 47. p., I. 54. §. 2., I. 67. — Frank: Közigazs. 125. §. — Zsögöd B. Tanúim. II. 174. 1.) Ami tehát az oldalrokonról ági örökság czimén hárult az örökhagyóra, ági vagyonnak tekintendő arra az elődre, esetleg ennek ágára, amelyről a vagyon törvényi öröklés czimén. hárult az oldalrokonokra s erről az örökhagyóra. Nem ági vagyon, mi az örökhagyóra egy vele vérségi összeköttetésben nem állott egyén részéről ruháztatott át. C. 1884 nov. 6. 3057/84. -sz. Gr. VII. 349. 1. Az örökhagyó anyai vagyonnak mondhatta azt is. mi reá anyai nagyanyjáról közvetlenül hárult és azt is, mi ugyancsak anyai nagyanyjáról nővérére, majd meg ennek halála után ő reá szállott, mert ezen két rendbeli vagyon saját szerzeményét nem képezte. C. 7831/84. sz. Gr. VII. 351. 1. Azon vagyon, melyet az örökhagyó nagyanyja, mint elhunyt férjének megajándékozottja az örökhagyót a nagyatya után megillető köteles rész fejében fizetett a gyámpénztárba, a nagyatyáról hárultnak tekintendő, abban a nagyanyát törvényes örökösödés nem illeti meg, ha szülők vagy ezektől leszármazott oldalrokonok vannak. C. 1905 június 13. 2465/905. sz. Gr. XII. 254. 1. Amennyiben az ági vagyon természetben meg van, azt az ági örökösök a netáni beruházások megtéritése ellenében természetben követelhetik, ebből pedig önként következik, hogy az örökös tevékenysége nélkül, pusztán az időmúlás következtében beállott értéknövekedés szerzeménynek nem tekinthető. C. 6199/901. sz. Gr. VII. 351. 1. A mikor az ági vagyon természetben nincs meg a hagyatékban, akkor az abban az értékben adandó ki az ági örökösnek, amelylyel az az örökhagyóra hárulás idejében birt. Ha tehát örökölt vagyonát az örökhagyó eladta, a szerzeményből nem a vételár, hanem az ági vagyonnak az emiitett időpontban volt becsói téke adandó ki. C. 1898 decz. 29. 3967. sz. Gr. VII. 351. 1. Az ági örökösödésnek alapelve az, hogy a vagyon oda szálljon vissza, ahonnan származott, továbbá, hogy az ági vagyonban csak az az ág (-előd s leszármazói) örököl, melytől a vagyon származott. Az; oldalági örökös, ki e minőségben saját felmenőit képviseli, ági örökségképen nem követelhet többet, mint amennyit követelhetnének saját felmenői. C. 1878 okt. 24. 8283. sz. Gr. VII. 352. 1. Az, hogy a hagyatéki vagyon örököltetett-e, vagy szereztetett, az öröklött vagyon értéke a hagyatéki vagyonba befektettetett-e vagy sem? a jogkérdés elbirálásánál figyelembe egyáltalán nem jöhet, miután az örökösödés tárgyát nem az öröklött vagyon, hanem annak értéke képezi. Curia 1902 május 15. 4763. sz. Gr. VII. 352. 1. Gl. VII. 75. 1. Az id. törv. szab. 10. §-a értelmében szerzeménynek csak az a vagyonérték tekinthető, mely az ági vagyon értékét túlhaladja, az a körülmény tehát, hogy örökhagyó a néhai nagyapja: M. Ádámtól reá hárult örökséget még életében eladta, az ági örökösödés érvényesítésének nem áll útjában akkor, ha örökhagyó szerzett más oly vagyont, melyből a reá szállott ági örökség értéke pótolható. C. 1902 január 28. 6781/901. sz. Gr. VII. 352. 1. Gl. III. 75. 1. Az ági vagyon értéke az, arra hivatott örökösnek mindig, tehát abban az esetben is kiadandó, ha az örökhagyó az ági vagyont eladta és elköltötte. Ehhez képest az ági örökös a szerzeményi örökös előtt elégíttetik ki a hagyatékból. C. 1898 decz. 29. 3967. sz. C. 7772/93. sz. C. 1883 jun. 13. 9212. C. 3567/87 sz. Gr. VII. 353. sz. Gl. III. 115. 1.