Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Mágián jog 135 hetö. C. 1885. okt. 2. 2447. sz. Gr. VII. 309. 1. Nem képez hagyatéki terhet a hagyatéktárgyalási dij sem, mert a hagyaték rendezése körül felmerült költségek az örökösöket terhelik. C. 2686/1900. sz. Gr. VII. 309. 1. A hagyaték leltározási és tárgyalási költségei hagyatéki terhet nem képeznek. C. 1883. decz. 5. 5610. sz. Gr. VII. 309. 1. A hagyatéki követelések biztositása és behajtása körül felmerült költség hagyatéki terhet nem képez. C. 1901 jun. 11. 7545/1900. sz. Gr. VII. 309. L 619. 1. és Gl. VII. 419. 1. A temetési költség más hagyatéki teherrel szemben nem bir törvényes elsőbbséggel. C. 1898. szept. 29. 5652. sz. Gr. VII. 309. 1. A hagyatéki terhek első sorban a szerzeményi vagyonból elégitendök ki. G. 1901. jan. 29. 2364/900. sz. C. 895. szept. 3. 5331/894. sz. Gr. VII. 309. 1. A temetési költség a hagyatéknak azt a részét, amelyről a végrendelet rendelkezik, ugy nzt a részét, a melyről a végrendelet nem rendelkezik, aránylagosan terheli. Curia 3734/1901. sz. Gr. VII. 309. 1. Öröklési képesség. A mai magyar magánjog szabálya az. hogy öröklési képességgel bir, mindenki, akinek szerzési képessége van. C. 1888. decz. 11. 242. sz. Gr. VII. 310. 1. Nincs helye öröklésnek az oly személvek után, akik vagyonszerzésre képtelennek. C. 1314/900. Gr. VII. 310. 1. Az örökség megszerzésének alapfeltétele az örökség megnyíltakor való életbenlét. C. 4908/1887. sz. Gr. VII. 310. 1. Az utószülött gyermek öröklési joga a szerint bírálandó meg, mintha szülője életében született volna. C. 4099/1902. Gr. VII. 310. 1. Az örökhagyó az által, hogy a ..szenvedő szűkölködő emberiség" javára bizonyos összeget hagyományozott, alapítvány felállítását, tehát jogi személyt rendelt létesíttetni, ez pedig bir öröklési képességgel. Az a körülmény, hogy a megjelölt alapítvány még fenn nem áll. az örökség, illetve hagyomány hatályára befolyással már csak azért sem birhat. C. 1896. jun. 30. 7025/1895. Gr. VII. 311. 1. Gl. III. 341. 1. Abból a tényből, hogy örökhagyó végrendeletében egy bizonyos öszszeget a jogalanynak nem tekinthető s ekként szerző-képességgel nem biró „tót tanuló ifjúságnak" a hagyományozás rendeltetési czéljának közelebbi meghatározása nélkül hagyományozott, az örökhagyó azon szándékára kell következtetni, hogy ebbeli rendelkezésével a nevezett ifjúság számára szánt alapítványt kivánt létesíteni ; azon személy pedig, kinek kezeihez ezen összeg kifizettetni rendeltetett, csakis a czélbavett alapítvány létesítéséhez szükségelt lépések megtételével van megbízva, s az alapítvány létesítése és a kezeléssel való felruházás előtt a hagyományozott összegnek saját kezéhez leendő kifizetését sikeresen nem szorgalmazhatja. Curia 6624/903. Gr. VII. 311. 1. és X. 46. és 66. 1. .V kormányhatóság által feloszlatott egylet feloszlatása okául szolgáló czéljaira tett hagyomány alapítványnak s igy olyan jogi személynek, mely öröklési képességgel birna, az esetben sem tekinthető, ha az egylet vagyona az állam által egy, a jövőben alakulható egylet számára fentartatott. C. 1879. május 28. 4924. Gr. VII. 312. 1. Végrendeleti örökös csak az lehet, aki az örökhagyó (végrendelkező) elhalálozásakor még élt. Ha a végrendeleti örökös a végrendelkező elhalálozása idejében már nem él a végrendelet elhagyottnak tekin tendő,, ez azonban nem zárja ki. hogy amennyiben annak feltételei fenforognak, a végrendeleti örökös gyermekei az örökhagyó után a törvény alapján örököljenek. C.