Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Végrehajtási eljárás 119. §. Ül állapitható, még az esetben sem, ha ily felszámítás tétetett és az ellen a sorrendi tárgyaláson a végrehajtató kifogást nem is emelt. Curia 1902. június 10. 3525. sz. Gr. III. 413. A zárgondnok dija nem előnyös tétel. B. 1901. július 17. P. 3748/901. sz. Gr. II. 414. Az 1881 :LX. t.-cz. 252. §-a szerint az ugyanezen törvényczikk 252. §-ának rendelkezése, a 75. §. szerint foganatosított zárlat esetében is, a dolog természetének megfelel öleg alkalmazandó, a 250. §. szerint pedig a zárlat költségeit, ideértve a zárgondnoki dijakat is, a zárlatot kérő itartozik előlegezni. A zárlat alatt felmerülő költségek pedig a zárgondnoki kezelés alatt befolyt jövedelemből f edezendők; amiből következik, hogy ingó vételár felosztása esetén a zárgondnoki dij, amennyiben lehetséges, a befolyt vételárból elégitendő ki, avagy az által előlegezendő, aki a zárlatot kérte. Budapesti tábla: Minthogy pedig felfolyamodó a végrehajtási jegyzőkönyv szerint már csak akkor eszközöltetett felülfoglalást, amikor a zárgondnok már bevezetve volt és a befolyt vételárból sem nyert még csak részkielégitést sem, ennélfogva a végzés neheztelt részét megváltozitatni és a felfolyamodó terhére rótt zárgondnoki dij és költségnek előlegezésére azokat a végrehajtókat kellett kötelezni, akik a befolyt vételárból részkielégitést nyertek, és pedig a részükre sorozott összeg arányában. 1898. szentember 21. P. 5584/1898. sz. Gr. III. 415. Ellenkező: A zárgondnok dija előnyös tétel. Ko. 1897. iulius 1. 1713. sz. Gr. III. 416. Gl. VII. 564. Ahhoz, hogy a háztulajdonos elsőbbséggel bejelentett házbérkövetelésének valódiságát és fennállását csak az ujabb tárgyaláson igazolta, a vonatkozó Ítélet, illetve utóbb becsatolt peregvséggel, nem fűzhető az a jogkövetkezmény, hogy a háztulajdonos törvényes elsőségétől elüttessék. C. 1904. febr. 25. 7971/903. Gr. X. 989. A végrehajtatok megjelenési dija nem előnyös tétel. B. 1902. okt. 1. 5544. sz. Gr. III. 417. Az árverési jegyzőkönyvben fel nem' számított közbenjárási díj előnyösen nem sorozható. B. 1903. márcz. 11. 11.078/903. sz. Gr. III. 418. Az 1881: XVII. t.-cz. 55. §-a szerint pedig a tömeghez tartozó és zálogjoggal terhelt ingóságok vételárából előbb a tömegnek e vagyont terhelő költségei, ellenben a záloghitelezők csak ez után elégitendők ki. Budapesti tábla 1899. április 19. 1871/1899. sz. &r. III. 419. Az iparost a birtokában levő és általa kijavított dolgok vételárára elsőbbségi igény illeti. D. második tanács megállap. Gr. III. 420. A sorrendi végzés a meg nem jelent felekre is a kihirdetéskor válik jogerőssé, ha ellene, ott nyomban felfolyamodás be nem adatott. Mi befolyással sincs a jogerő kérdésére, hogy az ilven vésczés még írásban is kézbesittetik az érdekelteknek. C. 1900. április 25. 1893. sz. a. Gr. III. 421. Gl. Vn. 573. A sorrendi tárgyalás határnapján ugyan, de elkésetten, a sorrendi végzés kihirdetése után megjelent végrehajtató előtt történt utólagos kihirdetés josmatálylyal nem bir s igy a végzés ellen ez alkalommal bejelentett felfolyamodás mint elkésett hivatalból - visszautasitandó. B. 1902. szept. 25. 6961/902. szó Gr. m. 422. Az 1881: LX. t.-cz. 119. §-a rendelkezésének ellenére a tárgyalás után azonnal meg nem hozott, ki nem hirdetett, hanem kézbesített végzés ellen 3 napon tul, de 8 napon belül beadott felfolyamodás elkésés indokából vissza nem utasítható. Curia 38. t. ü. I. kötet, 45. 1. Gr. ül. 423. A másodbiróságnak az árverési vételár utalvánvozása s ennek következtében a fizetéseknek mily módon leendő eszközlése tárgyában