Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Végrehajtási eljárás 9G. §. 75 hely adható, mert még ha a felebbezési bíróság tényállása alapján megálliapitható volna is, hogy az alperes és a végrehajtást szenvedő 'közt keletkezett ügylet ajándékozásnak tekintendő, a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azáltal, hogy a jelen per indítása által a visszavonásig (precario) létesített ajándékozást felperes részéről az igénykereset indítása által felperes visszavontnak tekinthette, minthogy a kereset indítása által felperes kétségtelen jelét adta annak az akaratának, hogy házának jövendő bérével maga kíván rendelkezni. Ahlboz, hogy felperesnek a bérösszegről való ujabb és az igénykereset indításában kifejezést nyert, rendelkezése foglaltató irányában hatálylyal birjon, nem volt szükséges annak kimutatása, hogy az ajándék visszavonásáról az ajándékozott és bérlők is értesíttettek. C. 1897. június 11. I. G. 131. Gl. VII. 476. A végrehajtási törvény 96. §. szerint az igénypernek egyedül az lehet a tárgya, hogy az igényelt vagyon a foglalás alól felmentessék-e vagy nem? Az igénypernek most jelzett kivételes és különleges természeténél fogva perjogilag nincs helye annak, hogy az igényelt vagyonnak a foglalás alól felmentésén kivül más magánjogi igénv az igénypernek, akár kapcsolatosan, akár vagylagosan tárgyává tétessék és hogy az utóbbi 'gény az igényperben érdemileg eldöntessék. C. 1901. szept. 20. I. G. 281. sz. Gl. VII. 477. Amennyiben a felperes az ingatlan haszonvételére vezetett végrehajtás joghatályával bíró zárlat által magát nyilvánkönyvi jogaiban sértve érzi; ebbeli jogainak érvényesítését az ingókra nézve szabályozott igényper rendjén nem követelheti, miivel az igényper egyéb perektől eltérően szigorúan meghatározott keretben akként van szabályozva', hogy anak az 1881: LX. t.-cz. 96. §-ánalk 1. bekezdésében megthatározott tárgyán kivül, mely a lefoglalt ingó vagyonnak a végrehajtás alól való felmentésében áll, egyéb tárgya nem lehet. C. 1901. decz. 10. I. G. 433. Gl. VII. 479. Az igénylő s végrehajtást szenvedő közt vitás ingatlan tulajdonjoga mint az igényper tárgya. C. 1903. márcz. 12. I. G. 559/1902. sz. GL VII. 481. 11a a végrehajtást szenvedő tartozása miatt harmadik személynek valamely ingatlanra vonatkozó telekkönyvön kívüli tulajdonjogát foglalják le, ugy e miatt igénypernek helye lehet, mert azt az 1881: LX. t.-cz. 92. §-a nem tiltia. ~N. 1899. nov. 30. G. 61. Gl. VII. 482. Tekintve, hogy az az ingatlan, amelyen a végrehajtás foganatosíttatott, a becsatolt telekkönyvi kivonat szerint, felp. és végrehajtást szenvedő anyjának közös tulajdonát képezte, a közös gazdaság fele része pedig, mindaddig, amig az ellenkező nincs bizonyítva, a közös birtokosok egyenlő arányú tulajdonának vélelmezendő; s igy miután a természetben való felosztás lehetősége iránt a peres felek nem nyilatkoztak; mindkét alsóbiróság ítéletének részben való megváltoztatásával felp. s illetve jogutódainak igénye a vételár fele részére Arolt megállapitandó. C. 1896. jun. 25. 9222/95. Gl. VII. 483. Bíróilag lefoglalt ingók jóhiszemű megszerzése mint az igényper jogalapja. Azonos: C. 1898. ápr. 15. I. G. 40.; 1898. okt. 11. I. G. 247. és 1902. mái. I. G. 678/901. Gl. VII. 484. A felebbezési bíróság Ítéletének indokaiban megállapított és nem sérelmezett ténymegállapítás szerint az igényelt ingókat felp., bár a végrehajtást szenvedővel való házasság megkötése után, de külön vagyonának tekintendő pénzen szerezte meg és minthog-v az iratokban foglalt adatokból kitűnően ezek . az ingók rövid idővel a házasság megkötése után szereztettek és azok természetül? s rendeltetésüknél fogva a ki-