Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

72 Végrehajtási eljárás 96. §. dologgá átalakítása esetén. Curia 1901. szept. 24-én. G. 296. sz Gr III. 348. A különben jogszerűen megindított igénypernek az esetben, ha az igényelt vagyon időközben végrehajtásilag a végrehajtató követelése törlesztésére tényleg felhasználtatott, tárgya és czélja jogszerűen nincs és nem is lehet. Curia 1898. április 15. I. G. 39. sz. Gr. III. 349. Jogszabály az, hogy a föld terménye a föld tulajdonosának vagy bérlőjének tulajdonául tekintendő, ha csak ennek ellenkezője nem bizonyittatik. A férj és feleség közös földjén termett termés felett a házasság tartama alatt a férj van jogosítva rendelkezni és eme jognál fogva az egész termés igénylésére is jogosult. Curia 1902. nov. 11-én. I. G. 111. sz. Gr. III. 350. A vételár felosztása utáni keletkezett igényperi ítélet és az igény tárgyának kiadására irányuló külön perut. K. 1900. május 23-án. G. 42/900. sz. Gr. III. 351. Ha az igénylő fél tulajdonjoga oly dolgokra állapittatik meg, melyek az igénykereset beadása napján már korábbi zálogol ás alapián elárvereztettek, az elárverezett ingókra megállapított igénynek csak azon következanénye lehet, hogy az igénylő fél jogát a vételár feleslegére megállapítja. Curia 3 883. jun. 14-4n. 3217. sz. Gr. III. 352. Az 1881 :LX. t.-cz. 96. §-ában foglalt rendelkezések nem zárják ki azt, hogy a halasztó hatálylyal nem biró, de a lefoglalt ingók elárvereztetése előtt folyamatba tett igényper folyományaként az igénylő visszakövetelhesse azt az összeget, amit a foglaltatónak a lefoglalt ingók elárverezésének a kikerülése végett átadott. Ez a jogosultság az igénylőt akkor is megilleti, ha az árverés kikerülése czéljából a foglaltató követelését kielégítette. Szegedi tábla 1899. decz. 20. G. 201. sz. Gr. III. 353. Az igényperben hozott oly ítélet, mely a vételár felosztása után vagy a készpénznek a végrehajtató által felvétele után keletkezett, a végrehajtási eljárásra többé joghatálylyal nem bir. C. nov. 20. 3699. sz. Gr. III. 354. Az a körülmény, hogy az igény tárgya az igényperbeli ítélet hozatala előtt a végrehajtatónak kiadatott, nem akadályozhatja azt, hogy az igényperben nyertes fél az igény tárgyát külön per utján követelhesse. Kassai tábla 1900. május 23-án. G. 42. sz. Gr. III. 355. Házasfelek között létrejött oly szerződésre, melylyel a kielégítési alap a hitelezőnek már fennállott követelése elől elvonatik, illetőleg a vagyonalap a házastársra átruháztatik, az a jogvélelem áll fenn, hogy ez az átruházás az adós részéről a hitelező megkárosítása czéljából köttetik és hogy erről az átvevőnek a közeli rokonsági viszonynál fogva tudomással, kell biünia, e tekintetben pedig nem döntő az a körülmény, hogy az átvevő házastárs tényleg adott-e ellenértéket, mert a kielégítési alap elvonása alkkor is bekövetkezik, ha ellenérték adatik is, de ez nem a hitelező kielégítésére fordittatik. Curia 1903. február 19. 4147. sz. Gr. III. 356. A birói gyakorlat által érvényre jutott jogszabályok szerint a közel rokonok között kötött iüy átruházási ügyleteknél a vélelem arra nézve, hogy minden ily ügvlet már önmagában véve a hitelezők kijátszása czéljából köttetett, mem áll fenn. Curia 1898. márczius 30-án. I. G. 50/98. sz. Gr. III. 357. Az állandó birói gyakorlat szerint olyan esetben, midőn a végrehajtató olyan vagyonra, mit a végrehajtást szenvedő ajándékozott cl. végrehajtási zálogjogot szerez, a végrehajtató az ellene a megajándékozott részéről indított igényperrbeini kifogás utján is érvényesítheti azt a jogát, hogy követelése erejéig az ajándékozott vagyonból kielégítést nyerjen, illetve, hogy