Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

430 Birői fegyelmi jog teendők voltak. C. 1901. febr. 23. 92. sz. Gl. X. 255. A fegyelmi eljárás elrendelésének helye nincsen, ha a jogsérelem a miatt következett be, hogy az illető a megengedett jogorvoslattal nem élt. C. 94/896. Gl. X. 255. Tekintve, hogy a törvény helytelen értelmezése és alkalmazása, ameny­nyiben az ilyképen a felekre nézve bekövetkezhető sérelem a törvény szerint rendelkezésre álló jogorvos­lattal elhárítható, a bíró ellen fe­gyelmi vétség megállapításához az esetben sem vezethet, ha a birói intézkedés a félre nézve valóban sérelmes volt, mert a törvény al­kalmazása birói meggyőződés fo­lyománya, a birói meggyőződés pe­dig ha téves is, nem büntethető; tekintve továbbá, hogy ugy a ter­helteknek, mint a közvádlónak is módjukban állott az állítólag téves birói intézkedésből származható jogsérelmet a törvény szerint ren­delkezésükre álló jogorvoslattal el­hárítani s amennyiben azt nem tették, a netáni jogsérelem bekö­vetkezése csak saját mulasztásuk­nak tulajdonitható: a panaszolt birói intézkedések nem alkalma­sak arra, hogy valóságuk esetén a panaszolt bíró ellen fegyelmi vét­ség tényállásának megállapításá­hoz vezessenek, miért is e panasz alapján a fegyelmi eljárás nem volt megindítható. Gl. X. 255. 1. C..1901. decz. 14. 551. sz. Gl. X. 256. I. Vádlott terhére csakis a törvény meg nem értéséből szármázott tévedést lehetetett bebizonyitot'tnak elfo­gadni; ezen az alapon azonban nem lehetett megállapítani !azt, hogy vádlott ellen a hivatali kötelesség vétkes megszegésének esete, vagyis az 1871.' évi VIII. t.-cz. 20. §-ának a) pontja szerint meghatározott fe­gyelmi vétség forog fenn. 0. 1902. febr. 8. 66. sz. Gl. X. 256. i, A járásbíróság vezetője kijelenti, hogy a kérdéses hitelesítés napján kiküldetésben volt, a kir. járásbí­róságnál panaszlotton kívül még alkalmazásban levő aFcdrák közül egyik szabadságon, másik pedig beteg volt. Ezzel bizonyítva van, hogy a hitelesítés napján a gy—i kir. járásbíróságnál egyedül a pa­naszlott alblró volt hivatalos mű­ködésben, tehát mint különben leg­idősebb albiró, a járásbíróságot ve­zető járásbiró távollétében a pa­naszlott a járásbíróság vezetőjének volt tekintendő. Ez alapon a ha­sonló hitelesítéseket végezni j'ogo­sult volt. Minthogy azonban pa­nasziott, mint érdekelt biró foga­natosított hivatalos cselekményt s az ettől való tartózkodás elmulasz­tása Ibár nem jelentékeny köteles­ségszegés jelenségeit foglalja ma­gáiban, mely mint csekélyebb ren­detlenség megtorlást érdemlőnek játszik: az inatok az 1871 :VIII. t.-cziikk 28. és az 1891:XVII. t.-cz. •60. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel a fölöttes kir. törvény­széki elnökhöz, voltak átteendők. O. 1902. ápr. 12. 150. sz. Gl. X. 256. Valamely törvénynek téves értelme­zése egymagában az 1871 :VIII. t.-cz. 66. §-a alá fogható nyilván­való vétséget meg nem állapit. C. 1889. ápril 9. 1347. sz. Gl. X. 256. A hivatalos lapban vagy a rendeletek tárában közzé nem tett miniszteri rendelet nem tudása mentő körül­ményt képez, ha csak a terhelt ta­gadásával szemben nem bizonyit­tatik, hogy azt főnöke vele közölte. C. 74/88. sz. Gl. X. 257. Fegyelmi vétséget képez, ha a járás­biró a jegyzőkönyvet aláiratlanul hagyja; nemkülönben ha elnöki bejelentés és engedély nélkül szék­helyéről eltávozik. C. 1878. nov. 8. 501. sz. Gl. X. 257. A bírónak azon e'járása, hogy egyik vagy másik ügyvédnek felszámított végrehajtási költségeit nagyobb, ki­sebb összegben határozza meg, hi­vatali kötelessége megszegésének ismérveivel bír. O. 1886. május 20. 522. sz. Gl. X. 257.

Next

/
Oldalképek
Tartalom