Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

1874: XXXIII. t.-cz. 8—9. §§. 407 Az összeírás bevégzése után utólagosan nyert választói jogosultságnak visszaható erő nem tulajdonítható. A felszólalási eljárás alkalmával egyedül aima felszólalók panaszai vétethetik figyelembe, kik az összeírás alkalmával már jogosultsághirtak s ennek daczára az összeírásból, illetve az összeírás kiigazításakor a névjegyzékből kihagyattak. 0. 1886. 164. Gr. V. 281. A választói törvény 8. §. rendelkezése nem alkalmazható azokra, kik a választói jogot a választási törvény 2. §-a alapján („tehát régi jogon") gyakorolhatják. C. 1875. 2. sz. Gr. V. 282. Gl. X. 141. Az esetben, ha az adókönyv a B) tabellától a kivetett összegre nézve eltérj a választói jog megállapítására irányadóul csakis a fél kezén levő adókönyvet lehet tekinteni. C. 1875. 245Í sz. Gr. V. 282. Az 'adószedő hivatalnak, az adóköayvecske tartalmával ellenkező bizonyítványa az adókivetés kiigazítására nézve, figyelembe nem vehető. C. 1878. 98. sz. Gr. V. 282. A központi választmány határozata belybenhagyatik, mert a felszólaló által bemutatott czégjegyzéki iv f. 1892. évi május hó 30. mapjára lévén keltezve, arra nézve, hogy felszólandó már mult 1891. évben is a Machlup H. fia czég beltagja és mint ilyen e czég neve alatt adóval megróva lett volna, bizonyítékot nem szolgáltat, minél fogva felszólaló az 1874: XXXIII. t.-cz. 8. §-ához képest a névjegyzékbe fel nem vehető. C. 1892. évi 77. sz. Gr. V. 282. Bndapest székesfőváros központi választmányának határozata helybenhagyatik, mert az 1894: XXXIII. t -cz. 8. §-a értelmében lelebbenő tartozott volna kimutatni, hogy ő már 1892. évben olyan jövedelem után volt államadóval megróva, amelynek alapján őt a választói jog megilleti, a felebbezéshez csatolt okirat azonban nem bizonyítja azt, hogy felebbező az első magyar betüöntöde-részvénytársaságnál már 1892. évben 1500 frt fizetéssel volt alkalmazva. 0. 1893. évi 105. sz. Hasonló C. 1893. 106. sz. Gr. V. 282. , A központi választmány határozata belybenhagyatik, mert S. P. igazolta, hogy a mult 1891. évre 11 frt IV. osztályú kereseti adóval, tehát 700 frtot meghaladó jövedelem után volt megadózva s ez adóját f. évi ápril 15-én kifizette és mert az 1874: XXXIII. t.-cz. 8-ik §-ának rendelkezésében, tekintettel a 12. §. 5. pontjának szövegezésére, a döntő suly nem az adókivetés megtörténtének idejére van fektetve, minélfogva az, hogy a nevezett mult évi adója csak a folyó évben vettetett ki, választói jogosultságának megtagadására okul nem szolgálhat. C. 1892. évi 73 Gr. V. 282. Gl. X._ 144. Fizetéskiegészitésnek tekintendő jutalék az adókivetés alapjául szolgáló jövedelemnek tekintendő. O. 1894. ' 11. A választói jogosultságot illetően a t, helyettesitett vagy feltételesen alkalmazott köztisztviselő közt különbséget nem tévén, ily okból választói jogától senki meg nem fosztható. C. 1895. évi 299. és 325. Gl. X. 145. 9. §. Értelmiségi alap. A választási jog_a vt. 9. §--a alapján jövedelmre való tekintet nélkül lévén gyakorolhatój ezen esetekre az idézett törvény 8. §-ának rendelkezése nem alkalmazható, mert a választói jog megvan, ha adókivetés nem is történt. C. 1875. 1 Gr. V. 283. Gl. X. 146. A gazdasági tanintézeti végbizonyítvány, ha az illető adóhátralékban nincsen, mér magában elégséges arra. hogy valaki a választók névjegyzékeibe felvétessék. C. 1886. 72. sz. Gr. V. 283. A gazdasági intézetek által kiállított végbizonyítványok, a földmivelésügyi miniszter 1890. évi 5258. sz. a. rendelete értelmében — a választói jog megállapitására — oklevél minőségével birnak, nevezetesen kassai, m.-óvári, keszthelyi,