Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)
A öuria bíráskodása képviselőváAasztási ügyek/ben 387 a 27. pontban foglalt érvénytelenségi okra hivatkozhassanak. III. Minden szavazatnak, mint közjogi ténynek alaki szabályossága a sziavazójegyzőkönyv, mint közokirat által lévén igazolva, érvényessége mellett jogi vélelem harczol. Az érvényes többségnek vizsgálat tárgyává tétele tehát a következőktől függ, mint előfeltételektől: 1. határozott megnevezése mellett .a kérdéses választóknak, tüzetes megjelölése az érvénytelenségi okot képező tényeknek és az ezekre vonatkozó bizonyítékoknak (84. §.): 2. hogy az érvényteleníteni kivánt szavazatok száma oly arányban álljon a képviselőre, illetőleg a másik jelöltre adott szavazatok számával, hogy azok levonása után az általános többség nincs többé meg. IV. Bárha bizonyittatik is, hogy valaki a 3. §. 11. a)—c) p.-ba ütköző cselekmény folytán tartózkodott a más jelöltre való szavazástól, ugy a 4. és 5. §§-ok mégsem nyújtanak törvényes alapot árra, hogy az igy tartózkodók szavazatai a más jelöltre adott szavazatokhoz számíttassanak. V. A 3-ik §-ban megállapított érvénytelenségi okoknak meg nem engedhető kibővítésére vezetne az a felfogás, mint hogyha a 167. §-ban megjelölt hivatalos személyeknek ott tilalmazott cselekvényei kivétel nélkül megannyi választást érvénytelenítő okot képeznének. VI. Niem vonható a 3. §. 2. pontja alá a képviselő által valamely közczélokat szolgáló jogi személy, különösen tehát egyház, vagy község részére, bár hallgatólag, a választók bizalmának elnyerése czéljából tett közhasznú adomány vagy Ígéret, mely vallási, társadalmi vagy közművelődési czélok előmozdítására szolgál és egyes választók anyagi előnyére közvetlenül vissza nem vezethető. Gr. V. 165. Gl. X. 14., 34., 79., 108., 132. ítélet: 20/1902. sz. Gróf Teleki Sándor esete: (3. §. 2., 3., 4., 8., 10., 11. a) b), 12., 13., ifi ^ fiO Q/i OQ i an íe \ 3., 4., 8., 10., 11. a) b), 12., 13., 3., 4., 8., 10., 11. a) b), 12., 13., 3., 4., 8., 10., 11. a) b), 12., 13., I. Mig valamely feltétlen érvénytelenségi ok fennforgása esetén a bíróság a választás érvénytelenségét arra való tekintet nélkül állapítja meg, ha vájjon az érvénytelenségi ok alapját képező tények gyakoroltak-e és minő befolyást a választás eredményére; addig a viszonylagos érvénytelenségi okoknál csupán az egyes szavazatok támadtatnak meg, a minélfogva tehát mindig az egyes szavazatok érvénytelenítő vagy annak leadását gátló tényeket kell az ügy megbirálásánál alapul venni, minélfogva ezeknél a törvény ellenére befolyásolt szavazatok számarányai döntenek, a le- és hozzászámitáis művelete mellett. Ha ugyanis a kérvényezők a viszonylagos érvénytelenítő okok alapján kívánták volna a választás érvénytelenségét a 3. §. 27. pontja alapján megállapittatni: annyi szavazatot tartoztak volna egyenként konkrét tények és bizonyítékok előterjesztésével megtámadni, amennyi elegendő a szavazattöbbség elenyésztésére. II. Helytelen az érvénytelenségi okok és tények, illetőleg bizonyítékok halmozott előterjesztése. III. Minthogy a 3. §. 16. pontjában körülirt érvénytelenségi ok csakis a választási elnökre vonatkozik, ennélfogva a szavazatszedő küldöttségek elnökei ellen ez a törvényhely fel nem hozható. IV. Minthogy a kérdéses ténykörülményről csakis a képviselő, valamint egy ugyancsak a saját tényében forgó tanú tehetnének tamuságot, holott pedig ezek a tény megtörténtét részint meghatalmazott, részint nyilatkozat utján határozottan tagadják, ennélfogva a m. kir. Curia a mérlegelése alá bocsátott körülményekben nem ta. Iái elegendő támpontot arra nézve, hogy az állított tényre nézve a bizonyítási eljárást elrendelje. V. Világosan a törvénybe ütközik, ha a kérvényezők a képviselőre j mint tanura hivatkoznak. Gr. V. 168. Gl. X. 3, 38, 57, 82, 117, 122, 123, 128, 133. ítélet: 44/902. sz. 25*
