Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

216 Az ügyvédi rendtartás 57. §. nyilatkozatot tette, hogy ő N. F. elleni 840 frt váltó ügyében összes követelésének felét munkadija és költsége fejében külön dij (honorárium) gyanánt engedi át az alperesnek, az ily egyezkedés pedig nem azonos az ügy vagy a per tárgyának az ügyvéd részéről az ügyvédi rendtartásról szóló törvény idézett 57. §-ban tiltott magához váltásával. C. 1901. június 11. I. G. 223. sz. Gr. III. 187. Az ügyvédi rendtartás 57. §-a csak airra és addig (nyerhet alkalmazást, aki és a meddig az ügyvédséget tényleg gyakorolja. C. 1901. ápr. 30. G. 134. sz. Gr. III. 188. Gl. VII. 1235. Az ügyvédi rendtartás 57. §-ában kifejezett tilalmat az ügyvéd csak akkor szegi meg s fegyelmileg csak akkor fenyíthető, ha a képviseletére bizott ügy vagy per egész tárgyát magához váltja. C. 1889. június 1. 24. Gr. III. 189. Gl. VII. 1232. A per tárgyának az itélet jogerőre emelkedése után a perbeli ügyvédre való engedményezése nem esik az 1874: XXXIV. t.-cz. 57. §-ának tilalma alá. 0. 1903. ápr. 4. 59. sz. Gr. III. 190. Gl. VII. 1229. A már megítélt követelésnek a nyertes fél ügyvédje által való magához váltása is az 57. §. rendelkezése alá esik. O. 1884. nov. 29. 464. sz. Gr. 191. Gl. VII. 1228. Az A) alatt csatolt dijelvélben a felperes részére ügyvédi dijai és kiadásai, valamint megjutalmazása fejeben, a per tárgya >3-ad részének megfelelő összeg számszerűleg meghatározva köteleztetett, az tehát az 1874: XXXIV. t.-cz. 57. §-a alá- eső tilos ügyletnek nem vehető. O. 1897. akt. 5. 1836. ez. Gr. III. 192. Gl. VII. 1233. Az 57. §-ba ütköző cselekmény miatt a 79. §. szerint ugy a kamaraügyész, mint a kir. ügyész is jogosultsággal bir a fegyelmi eljárás megindítására. C. 1884. szept. 29. 296. sz. Gr. III. 193. Gl. VII. 1227. A pertárgy egy részének ügyvédi jutalmul való kikötése semmisnek s hatálytalannak tekintendő, min nem változtat, hogy az illető fél a lekötött résznek értékét a magáéból megváltani igérte. C. 1880. febr. 5. 12.422/79. sz. — Azonos C. 1882. nov. 16. 3608. sz. Gl. VII. 1225. A peres követelés hányadrészének ügyvédi jutalomdíj fejében lekötése érvénytelen, ha az ügyfél által kiállított okiratban a beperesitendő követelés"" tárgya és öszszege nem lett tüzetesen meghatározva C. 1884. máj. 15. 12. sz. Gl. VII. 1226. Az ügyvéd és megbízója közt a behajtás végett átadott követelés engedményezése tárgyában létrejött ügylet semmis. B. 1899. okt. 12. 213. sz. Gl. VII. 1230. Az 1874: XXXIV. t.-cz. 57. §-a csak azt rendeli, hogy az ügyvéd a per tárgyát magához nem válthatja, azonban nem tilthatja azt, hogy az ügyvéd dijai, kiadásai megtérítése és megjutalmazásáért a per tárgyának egy negyed részét kiköthesse, ha mindjárt ennek a hányadrésznek az összege előre nem is határozható meg. B. 1900. ápr. 6. 36. sz. Gl. VII. 1234 Az ügyvédi rendtartás azon intézkedése, hogy az ügyvéd a per tárgyát magához nem válthatja, nem általános, hanem az ügyvéd és megbízója közt fenforgó jogviszonyra való tekintettel csakis az utóbbi érdekeinek megóvása czéljából olyan viszonylagos semmiségi okot állit fel, amelyre kizárólag csak az ügyvéddel szerződésre lépő fél, nem pedig az adós is, hivatkozhatik sikeresen, ós ezen magához váltásnak csak az a jogi következménye, hogy az ügyvéd ellen mindazok a kifogások érvényesithetök, amelyeket az adós eredeti hitelezője ellen érvényesíteni jogosított volt. Curia '1905. VI. 8. 9523/1904. Gl. XII. 2407.