Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Végrehajtási eljárás 21—23. §§. 15 A végrehajtó költségeiben a végrehajtató képviselője nem marasztalható. Pozsonyi kir. tábla 1904. február 24. 217/1904. sz. a. Gr. X. 946. Végrehajtási eljárásban, azokban az esetekben, midőn a kiküldött a végrehajtó ügyvédének jelentkezésére jár el, vagy midőn az ügyvéd által képviselt végrehajtatté kérelmére az ügyvédi képviselet kitüntetése mellett elrendelt kiküldetésben a végrehajtató külön jelentkezése nélkül is eljárni tartozik, a végrehajtási jogcselekmény teljesitése körül fölmerült s a kiküldöttet megillető költségek megfizetésére, kiküldött kérelméhez képest a végrehajtató és ügyvéde egyetemlegesen kötelezhetők. A marosvásárhelyi kir. táblának 15. sz. polg. határozata. Gr. X. 947. 21. §. Vhajtató a törvény szerint nincs elzárva attól, hogy a végrehajtást az ingóságokra és ingatlanokra együttesem, kérelmezhesse és mindkettőre foganatosithassa: továbbá ama körülmény, hogy a végrehajít ásnak hivatalból leendő foganatosítása kérelmeztetett; az az 1881: LX. t.-cz. 21. §. szerint csakis a foganatosítás idejére bir befolyással, de nem zárja el végrehajtatót attól, hogy magát a végrehajtás foganatosításánál képviseltesse s a képviseltetéssel felmerült költségeit végrehajtást szenvedővel szemben felszámíthassa. M. 1892. márczius 2. 240. Gl. VII. 244. 22. §. Végrehajtási cselekmény kezdő időpontja B. 88. febr. Í3. 54243/87. Gl. VII. 245. Végrehajtási cselekmény felekezeti ünnepnapokon.. B. 1609/900. Gl. VII. 246. Végrehajtást szenvedő vallási ünnepén csak ama végrehajtási cselekmények teljesíthetők, melyek avégből szükségesek, hogy a végrehajtandó követelés biztosítva legyen. B. 1897. nov. 27. 7808. sz. a. Gr. III. 69. Gl. VII. 247. 23. §. Az 1868 :LIX. t.-cz. 378. §-a értelmében az 1881: LX. t.-cz. hatályba lépte előtt már elévült végrehajtási jog az uj törvény hatálya alatt fel nem éled. 1904. június 28. 848/P. Ezzel ellentétes: A kassai kir. ítélőtábla. 2609/1904. P. sz. Gr. X. 948. A végrehajtási jog elévülése azt vonja maga után, hogy végrehajtó az elrendelt végrehajtás folytatásához való jogát elvesztette és csak az a joga maradt fenn, hogy a marasztaló Ítélet alapján a per tárgyának elévülésére a polgári törvényekben megállapított határidőn belül, a per bírósága előtt uj végrehajtás elrendelését szorgalmazza. C. 1904. június 28. 898. Gr. X. 949. Minthogy az 1881: LX. t.-cz. hatálybaléptekor még folyamatban volt végrehajtási ügyekra ezen törvénynek a végrehajtási jog elévülésére vonatkozó rendelkezései nem nyernek alkalmazást, a commás végzés jogerőre emelkedése után több mint 32 év elteltével beadott folytatólagos végrehajtás iránti kérvény elutasittatott, mert az 1868: LIX. t.-cz. 378. §-a szerint a végrehajtás csak addig kérelmezhető, míg a per tárgya el nem évült. Bpesti tábla 1905. október 14. 2354/1905. sz. a Gl. XII. 1546. Minthogy jogszabály az, hogy a folyó elévülés befejezése mindenkor az időközben életbelépett ujabb törvény vonatkozó rendelkezései szerint bírálandó el, az 1881: LX. t.-cz. 23. §-a alapján elévültnek mondatott ki a végrehajtási jog, midőn a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet jogerőre emelkedése s az árverésnek kérelmezése közt 32 évnél hosszabb idő telt el. C. 1905 október 4. 5594. sz. Gl. XII. 1547*.