Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

A birák és bírósági hivatalnokok felelőssége. 181 összegét külön bizonyítsa. Curia 5. sz. polgári döntvénye. Gr. III. 90. Nem létezik törvény, mely feljogosítaná a fegyelmi bíróságot arra, hogy a fegyelmi vétségen kivül az ezen vétség által netalán okozott kárt is megállapíthassa és annak megtérítésére az illetőt marasztalhassa, mert a fegvelmi vétségből származott kártérítési kereset a polgári, esetleg a büntető útra és az illetékes rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Curia 1883. április 5. 3306. sz. Gr. III. 91. A biró vagy a birósági hivatalnok a hivatalos eljárásban cselekvése vagy mulasztása által okozott kárért vagyoni felelősséggel csak az esetben tartozik, ha a károsodás a törvényben meghatározott jogorvoslattal elhárítható nem volt. Curia 1896. szept. 5. 275. sz. Gr. III. 92. Valamely törvénynek téves értelmezése egymagáiban az 1871. évi VIII. t.-cz. 66. §-a alá fogható nyilvánvaló vétséget meg nem állapit. C. 1889. április 9. 1347. sz. Gr. ül. 93. A biróság elnöke valamely birósági hivatalnok által elkövetett sikkasztásból eredő kárért, ha a tett elkövetésében őt sem cselekvő, sem szenvedő bünrészesség nem terheli, vagyoni felelősséggel nem tartozik. Curia 1878. június 14. 332. fsz. Gr. III. 94. Az 1871VIII. t.-cz. 20. és 66. §-ra alapított vagyoni felelősség megállapítására irányított kérvény a 69. §. szerint minden esetben a fegyelmi bíróságnál lévén benyújtandó, a főügyészséghez beadott ily (kérvény érdemleges birói intézkedés alapjául nem szolgálhat. C. 1891. április 11. 70. sz. Gr. III. Tekintve, hogy az 1871:VIII. t.-cz. 69. §-a szerint a kártérítési kereshetőség megállapítását mindig csak a magánfél kérelmezheti, miből következik, hogy a kérelem fölött hozott elutasító határozat ellen Í6 csak a magánfél élhet felebbezéssel: ennélfogva a törvény 59. §-a, mely szerint a felebbviteli határidő a magánfélre nézve azon naptól számíttatik, amelyen a közvádlónak felelbbviteli joga lejárt, ily esetben alkalmazást nem nyerhetvén, a magánfél is (a törvény 39. §-a rendelkezésének hasonlatosságánál fogva) a kártérítési kereshetőség megállapítása kérdésében hozott határozat ellen a kézbesítésitől számított 3 nap alatt élhet csak felebbezéssel. Curia 1873. október 25. 1. sz. a. másodfokú fegyelmi (határozat. Gr. III. 96. Az 187l:VTII. t.-cz. 66. §-ának rendelkezése szerint a biró vagy bírósági hivatalnok ellen csak az esetben állapitható meg a kártérítési kereshetőség, ha a kárt okozó hivatalos intézkedés perorvoslattal el-» hárítható nem volt. Curia 1895. márczius 2. 60. sz. Gr. III. 97. Birósági végrehajtó ellenében a kártérítés i kereshetőség előleges megállapításának az 1871 :LI. t.-cz. 20. §-a értelmében nincsen helye. C. 1902. április 26. 466/901. sz. Gr. III. 98. Annak fegyelmi eljárás utján való megállapítása, hogy a biró hivatalos eljárásában cselekvése va^y mulasztása által valakinek szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott-e kárt, csak a kárositottnak kereshetőségi joga megállapítása végett lévén helyén, a károsultnak panasza visszavonása folytán további elj árasnak a koronaügyész felebbezése folytán nincsen helye. Curia 1902. máj. 24. 151/902. Gr. in. 99. Az 1871 :Vin. t.-cz. 74. §-álban megállapított elévülési idő attól a naptól számítandó, amelyen a panaszolt bíró a cselekményt elkövette; a megfoozott sorrendi, illetve kiutaló végzéssel okozott kár tekintetében a panaszosnak kártérítési kereseti joga elévül egy év. alatt az illető végzés meghozatalától számítva, még abban az esetben is, ha az illető végzés felfolyamodással