Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

Polgári perrendtartás 232—234. §§. 177 félnek az ajánlott módosítással is megítélhető, ha a perre döntő ténykörülmény az ekként szövegezett főeskü által is be van bizonyítva. Hogy ez eset fennforog-e vagy sem, a biró határozza meg. Curia 1874. október 29-én. 7572. sz. és 1883. április 3. 112. sz. Gr. IV. 1374. Gl. VI. 1040. Oly tényekre kinált főesküt, melyek nem a kinált fél tényei, vagy nem az ő közvetlen tudomásával történtek, a peres fél sem elfogadni, sem visszakínálni nem tartozik. Curia 1876. április 3-án. 2938. sz. Gr. IV. 1375. Gl. VI. 1035. A válasziratban kinált főeskü alperesnek akkor is odaítélhető, ha' annak elfogadása iránt nem ugyan a viszonválaszban, de mégis az ellenvégiratban határozottan nyilatkozott. Curia 902/82. és 450/84. sz. Gr. IV. 1376. Gl. VI. 1038. Ha alperes a követelés eredeti fennállásának beismerésével főesküvel kínálja meg felperest arra nézve, hogy a tartozását időközben teljesített részletfizetések által törlesztette s felperes ezen főesküt el nem fogadja, felperes keresetével elutasítandó, ha ennek ellenében tag-adta is azt, hogy a részletfizetések a kereseti tőke fizetésére történtek s erre a főesküt elfogadta. Curia 1882. november 9. 2052. sz. Gr. IV. 1377. Ha alperes a felperes által neki kinált főesküt csak módosítva fogadja el, azonban ezen módosított szövegben a döntő körülmény bennfoglaltatik, a felperes által a módosított szövegben a főeskü letételének ellenzése annak mellőzésére indokul nem szolgálhat. Curia 1883. április 3. 112. sz. Gr. IV. 1378. Gl. VI. 1040. Az okirat valódiságára nézve az ellenfélnek kinált eskü az ellenfél részéről való elfogadás nélkül is megítélhető. C. 1905. XII. 12. 124. Gl. XIII. 963. 234. §. Joggal tagadható meg az oly főeskü elfogadása, mely a döntő ténykörülmények valamelyikét nem foglalja magában. Az ilyen főeskü, ha nem is fogadtatik el és vissza nem kináltatik, még nem jár a perrendtartás 234. §-ában meghatározott következményekkel. C. 1889. október 10. 774. sz. Gr. IV. 1379. Gl. VI. 1039. Az alperes részéről tett téves, de egyúttal felesleges az a megjegyzés, hogy az eskü visszakinálhatatlan, nem menti fel a felperest azon perrendszerü kötelezettsége alól, hogy a perrendtartás 234. §-ában meghatározott jogkövetkezmények terhe mellett a főesküt vagp fogadja el, vagy kínálja vissza. Curia 1902. márczius 18. 340/901. sz. Gr. IV. 1380. Gl. VI. 1036. Felperes által a végiratban ajánlt főeskü bizonyíték, mint elkésett, nem vehető figyelembe. Curia 12.235/94. sz. Gl. VI. 1031. Oly személynek, ki esküt nem tehet, a főeskü perrendszerüleg nem is kínálható, az nevében törvényes képviselője által nem fogadható el s igy vissza sem kínálható. Lfi. 81. decz. 29. 11.820. sz. GL VI. 1033. Nem ítélhető meg a főeskü azon félnek, ki határozott és világos nyilatkozatot nem tett, habár az elfogadást a perirat hézagos szövegéből következtetni lehet, sőt azt maga az ellenfél is elfogadottnak tekintette, mert következő periratában az eskü elfogadását „tudomásul" vette. B. 31.614/85. sz. Gl. VI. 1037. 235. §. Hogy minő ingóságokat hozott felperesnő alperes házához, erről utóbbinak is közvetlen tudomással kellvén birnia, erre nézve az egyoldalú főeskü alkalmazásának, alperes ellenzése mellett, helye Tatics-Sándor: Döntvények III. 12