Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

176 Polgári perrendtartás 230—232. §§. Főesküvel való bizonyításnak nincs helye a tekintetben, hogy a biztosító társaság igazgatói tudomással birtak az elhallgatott tűzesetről. C. 1905. V. 18. 215/905. Gl. XII. 1297. A bizonyításra nem kötelezett fél által kinált eskü megítélendő. 0. 1905. február 14. 786/904. sz. GL XII. 1298. Az okirat valódiságára nézve az ellenfélnek kinált esküre a perrendtartás 233. és 234. §-ai alkalmazást nem nyerhetvén, az ily eskü az ellenfél részéről való elfogadás nélkül is megítélhető. 0. 1905. deczember 12. 124/905. sz. Gl. XII. 1299. Maga az a körülmény, hogy az egyik peres fél ismeretlen helyen tartózkodik, nem zárja el a másik felet a főesküvel való bizonyítástól. C. 1905. decz. 1. 4019/904. sz. Gl. XIII. 964. 231. §. A kinált főeskü, habár az ellenfél azt elfogadta is, nem ítélendő meg oly esetben, ha a főeskü által bizonyítani czélzott igény valódiságára nézve a bizonyítási kötelezettség, a per állására s a felhozott bizonyítékokra tekintettel, nem az esküt kínáló felet terheli. Curia 1873. szept. 17. 8054. sz. Gr. IV. 1370. Gl. VI. 1032. A bizonyításra nem kötelezett fél által feleslegesen kinált főeskü elfogadása, illetve az, hogy az e ténye által a bizonyítási kötelezettséget elvállalta, nem szünteti meg a bizonyításra kötelezett fél abbeli mulasztását és az abból eredő joghátrányt, hogy bizonyítási kötelezettségének eleget nem tett; ily esetben tehát, a főeskü mellőzésével, a bizonyítást elmulasztó fél marasztalandó. Curia 1876. augusztus 28. 1944. sz. Gr. IV. 1371. Gl. VI. 1032. Ha az alperes fél, kit a bizonyítás terhe nem illet, ellenfelét azon esetre, ha a bíróság őt találná bizonyításra kötelezettnek, a főesküvel óvatosságból megkínálja, ez által ellenfele a bizonyítás terhe alól nem szabadul. Ha tehát a főesküt kínáló fél bizonyítani nem tartozik, a per az általa óvatosságból kinált főeskü mellőzésével döntendő el. Curia 1879. decz. 22. 11.001., 1873. szeptember 17. 8054., 1876. augusztus 24. 1944. és 1892. szeptember 13. 9332. sz. Gr. IV. 1372. Gl. VI. 1032. és 1045. Ha a felperes a döntő ténykörülmények tekintetében az alperest kellő helyen főesküvel megkínálta s ugyanezen körülményre a végiratban tanubizonyitást is ajánlott, ugy tekintve, hogy a perrendtartás 231. §-a értelmében abban az esetben, ha az eskükinálás mellett tanubizonyitás is ajánltatik, első sorban a bizonyításnak ez a módja rendelendő el, a tanúkihallgatás elrendelésének nem lehet akadálya az a körülmény, hogy felperes tanuját a perrendtartás 134. és 137. §-ainak rendelkezése ellenére csak a végiratban nevezte meg. Curia 1904. deczember 2172/904. sz. Gr. X. 790. Főesküvel való bizonyításnak a törvénytelen származás kérdésében nincs helye. Curia 1904. okt. 25. 3770. Gr. X. 791. 232. §. Ha valamely tényállás valószínűtlen s a per adataiból és a fél habozó védelméből következtetve, a valódi tényállás elhomályositására irányul: a bíróság ezen tényállításnak eskü általi bizonyítását mellőzheti. A bíróság figyelembe veheti azon körülmény bizonyító erejét is, hogy valamely fél a kinált esküt annak értelmezésére nézve csak fentartással fogadja el. Curia 1892. május 25. 8637. sz. Gr. IV. 1373. Gl. VI. 1026. 233. §. Ha a főeskü módosítással fogadtatott el, az azt ily módon elfogadó