Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

176 Polgári perrendtartás 230—232. §§. Főesküvel való bizonyításnak nincs helye a tekintetben, hogy a bizto­sító társaság igazgatói tudomással birtak az elhallgatott tűzesetről. C. 1905. V. 18. 215/905. Gl. XII. 1297. A bizonyításra nem kötelezett fél által kinált eskü megítélendő. 0. 1905. február 14. 786/904. sz. GL XII. 1298. Az okirat valódiságára nézve az ellenfélnek kinált esküre a per­rendtartás 233. és 234. §-ai alkal­mazást nem nyerhetvén, az ily eskü az ellenfél részéről való el­fogadás nélkül is megítélhető. 0. 1905. deczember 12. 124/905. sz. Gl. XII. 1299. Maga az a körülmény, hogy az egyik peres fél ismeretlen helyen tar­tózkodik, nem zárja el a másik felet a főesküvel való bizonyítás­tól. C. 1905. decz. 1. 4019/904. sz. Gl. XIII. 964. 231. §. A kinált főeskü, habár az ellenfél azt elfogadta is, nem ítélendő meg oly esetben, ha a főeskü által bizonyítani czélzott igény valódi­ságára nézve a bizonyítási köte­lezettség, a per állására s a fel­hozott bizonyítékokra tekintettel, nem az esküt kínáló felet terheli. Curia 1873. szept. 17. 8054. sz. Gr. IV. 1370. Gl. VI. 1032. A bizonyításra nem kötelezett fél által feleslegesen kinált főeskü elfogadása, illetve az, hogy az e ténye által a bizonyítási kötele­zettséget elvállalta, nem szünteti meg a bizonyításra kötelezett fél abbeli mulasztását és az abból eredő joghátrányt, hogy bizonyí­tási kötelezettségének eleget nem tett; ily esetben tehát, a főeskü mellőzésével, a bizonyítást elmu­lasztó fél marasztalandó. Curia 1876. augusztus 28. 1944. sz. Gr. IV. 1371. Gl. VI. 1032. Ha az alperes fél, kit a bizonyítás terhe nem illet, ellenfelét azon esetre, ha a bíróság őt találná bi­zonyításra kötelezettnek, a főes­küvel óvatosságból megkínálja, ez által ellenfele a bizonyítás terhe alól nem szabadul. Ha tehát a főesküt kínáló fél bizonyítani nem tartozik, a per az általa óva­tosságból kinált főeskü mellőzésé­vel döntendő el. Curia 1879. decz. 22. 11.001., 1873. szeptember 17. 8054., 1876. augusztus 24. 1944. és 1892. szeptember 13. 9332. sz. Gr. IV. 1372. Gl. VI. 1032. és 1045. Ha a felperes a döntő ténykörülmé­nyek tekintetében az alperest kellő helyen főesküvel megkínálta s ugyanezen körülményre a végirat­ban tanubizonyitást is ajánlott, ugy tekintve, hogy a perrendtar­tás 231. §-a értelmében abban az esetben, ha az eskükinálás mellett tanubizonyitás is ajánltatik, első sorban a bizonyításnak ez a módja rendelendő el, a tanúkihall­gatás elrendelésének nem lehet akadálya az a körülmény, hogy felperes tanuját a perrendtartás 134. és 137. §-ainak rendelkezése ellenére csak a végiratban nevezte meg. Curia 1904. deczember 2­172/904. sz. Gr. X. 790. Főesküvel való bizonyításnak a tör­vénytelen származás kérdésében nincs helye. Curia 1904. okt. 25. 3770. Gr. X. 791. 232. §. Ha valamely tényállás valószínűtlen s a per adataiból és a fél habozó védelméből következtetve, a valódi tényállás elhomályositására irá­nyul: a bíróság ezen tényállítás­nak eskü általi bizonyítását mel­lőzheti. A bíróság figyelembe ve­heti azon körülmény bizonyító erejét is, hogy valamely fél a ki­nált esküt annak értelmezésére nézve csak fentartással fogadja el. Curia 1892. május 25. 8637. sz. Gr. IV. 1373. Gl. VI. 1026. 233. §. Ha a főeskü módosítással fogadta­tott el, az azt ily módon elfogadó

Next

/
Oldalképek
Tartalom