Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. II. kötet (Budapest, 1910-1911)

Kereskedelmi jog 43—44. §§. igényelheti. C. 1904 deczembcr 2u. 27/904. Gr. IX. 244. Az, hogy a meghatalmazott a meghatalmazó nevében tudatosan ennek hátrányára ügyletet létesit és ez iránt a vele szerződő fél egyetért, egyenesen a jó erkölcsökbe ütközik és, mint ilyen, birói oltalomban nem részesithető, a meghatalmazó ellen jogok és kötelezettségek jogszerű alapjául nem tekinthető és ez alapon a meghatalmazó részéről hatályában sikerrel megtámadható. C. 1904. márcz. 1. G. 590/903. Gr. IX. 245. Ha a vevő tudta, hogy a közbenjárt ügynök az ő nevében tett megrendelést az eladónál s az árut elfogadta, még abban az esetben is közvetlenül az eladó irányában lesz kötelezve, ha a közbenjárt ügynökkel mint eladóval kötötte meg a vételi ügyletet. 0. 1899. október 6. 420/99. Gr. IX. 246. Gl. IV. 245. A kereskedelmi meghatalmazott jogköréből nem következik, hogy vele joghatályosan legyenek közölhetők a feladó által szállított áru ellen tehető minőségi kifogások is. C. 1896. decz. 9. 1376/95. Gr. IX. 247. A nő által férje üzletében tett megrendelés a férj megbízásából történtnek vélelmezhető. C. 18Ő1. okt. 8. 859/91. Gr. IX. 248. Ha a megbízott hitelbe adásra feljogosítva nem volt, midőn hitelre is árusított, megbízásán tul ment, a hitelbe adott áruk áráért megbízóval szemben fizetési kötelezettségben áll. Térfi VIII. 549. A főnök alkalmazottjainak rosszhiszeműségéért magánjogilag felelős. Térfi IX. 319. A „Vertreter" kifejezésből egymagában véve nem lehet következtetést vonni arra, hogy E. L. a felperesnek a KT. 43., ilL 45. §-aiban körülirt jogokkal felruházott kereskedelmi meghatalmazottja lett volna, amennyiben a „Vertreter" szó közönséges használata szerint ezen elnevezés illeti meg a megrendelések gyűjtésével megbízott utazó ügynököt is. Budapesti T. 1906. jan. 11. I. G. 361/905. Gl. XIII. 1172. Térfi X. 126. A KT. 45. §-ának 43. és 44. §§-ai rendelkezéseire való utalásából kétségtelen, hogy csakis az a kereskedelmi utazó tekinthető a 43. és 45. §-ban meghatározott jogosítványokkal felruházottnak, aki főnökének üzletében állandóan van alkalmazva és az üzlet segédszemélyzetéhez tartozik. Az ily módon alkalmazott kereskedelmi utazónak jogköre a 43. §-ra való figyelemmel kiterjed mindamaz ügyletekre, amelyek az általa képviselt kereskedelmi üzlet folyta-" tásával rendszerint járnak és mindazon jogcselekményekre, a melyeket az ilynemű jogügyletek rendszerint szükségessé tesznek; már pedig kétségtelen, hogy a kereskedelmi áruknak a telephelyen kivüli ajánlása, a megrendeléseknek az elfogadása s a czikkek árainak meghatározása és a vételi ügyletnek megkötése mind az üzlet folytatásához tartoznak és azok lebonyolít ására szükséges, ennélfogva a KT. 45. §-ában megjelölt kereskedelmi utazó jogköre, ha csak az kifejezetten nem korlátoltatik és ez a korlátolás az ügyleti felekkel kellő módon nem közöltetik, nem csupán az ajánlatok felvételére és a főnökkel való közlésére, hanem azoknak elfogadására és a vételi szerződés végleges megkötésére is kiterjed. Kolozsvári T. 1906. márcz. 20., G. 223/905. Gl. XIII. 1173. Az ügynöknél tett megrendeléskor megállapított feltételek az ügynök megbízóját kötelezik, még akkor is, ha ezek csak szóbelileg és nem az írásbeli megrendelő-jegyben állapittatik meg. Ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy a megrendelőjegy szélén az a nyomtatott figyelmeztetés olvasható,