Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. II. kötet (Budapest, 1910-1911)

Kereskedeiru A betéti ügyletnek természetével el­lenkeznék az, ha az adós takarék­pénztár a vele közvetlen jogvi­szonyban álló betevő irányában fennálló fizetési kötelezettségének teljesítését függővé tehetné a be­tett összeg tulajdonjoga megszer­zése jogszerűségének. C. 1894. már­czius 7. 251/93. sz. Gr. IX. 1292. Gl. IV. 1133. Az a körülmény magában véve, hogy valamely takarékpénztári betéti könyv valakinek nevére van ki­állítva, nem elegendő alap arra, hogy arra az illetőnek tulajdon­joga a tényleges birtokossal szem­ben megállapittassék. C. 1900. szeptember 12. 674. sz. Gr. IX. 1293. Gl. IV. 1130. A névre kiállított takarékpénztári betéti könyv birtokosa és előmuta­tója a betett összeg felett, ha csak a betevő a pénz felvételét ma­gának fenn nem tartotta, rendel­kezhetett. C. 1900. február 22. I. G. 621/99. sz. Gr. IX. 1294. Gl. IV. 1131. Gottl. V. 1075. Ha a takarékpénztári betéti könyv­ben betűvel van a betevő jelezve, minthogy a könyvre vezetett alap­szabályok szerint nem tűnik ki, hogy ez bemutatóra szóló papírnak tekintendő, ez ilyent nem képez. C. 1895. február 20. 129. sz. Gr. IX. 1295. Ha a takarékpénztári könyvecske elveszett, a betét csak az igazolt tulajdonosnak fizetendő ki. C. 210/92., 1387/92. sz. Gr. IX. 1296. Gl. IV. 1135. A névre szóló takarékpénztári betéti könyv nem bemutatóra szóló érték­papír, annak tulajdonosául tehát harmadik személyekkel szemben az tekintendő, kinek nevére az a ta­karékpénztár által kiállíttatott és pedig tekintet nélkül arra, hogy a befizetéseket a betéti könyv­ben betevőként megnevezett egyén maga vagy más teljesítette. Curia 1904. szept. 6. G. 115. sz. Azonos 6000/900. és 1345/901. sz. Gr. IX. 1297. A napi árhullámzásnak kitett érték­Í jog 3ÓÖ. §. 105 papírok kiszolgáltatásának kötele­zettségéből folyik, hogy a kötele­zett azokat a szerződésileg meg­állapított teljesítési határidőben bírt értékben tartozik kiadni és igy a késedelem által netalán bekövet­kezett értékveszteséget megtéríteni köteles. C. 1903. jun. 18. 1057/902. sz. Gr. IX. 1298. A valamely követelés kiegyenlítésére adott takarékpénztári betéti köny­vecskében foglalt betétnek behajt­hatóságaért a fizető adós akkor is felelős, ha az igy kielégített hite­lező a megfelelő összeget adósá­nak az átvételkor javára irta. C. 1903. január 29. 883/902. sz. Gr. IX. 1299. Gl. IV. 1138. A betétek után évenkint lejárt ka­matok, külön kikötés hiányában is tőkésitendők. C. 1902. rnárcz. 13. 3193/901. sz. Gr. IX. 1300. Gl. IV. 1137. Az „A. M." betűkre szóló takarék­betéti könyvecskét kézizálogul jó­hiszeműen bárki átvehetvén, a könyvecske igazolt tulajdonosa csak a zálogösszeg lefizetésével igényelheti annak kiadását. C. 2107/902. sz. Gr. IX. 1301. A zálogba adott betéti könyvecske tulajdonosa megsemmisítési eljá­rás utján megsemmisíttetvén, a könyvecskét, a takarékpénztár jog­hatályosan fizethet a megsemmi­sítő végzés felmutatójának. C. 2107/902. sz. Gr. IX. 1301. A takarékpénztári betétek kamatoz­tatása tárgyában a felek között létrejött szerződéses megállapo­dással szemben, a takarékpénztár­nak hirdetésileg közzétett az az egyoldalú kijelentése, hogy a ka­matlábat a betétek után ezentúl leszállítja, joghatálylyal nem bír. C. 1904. deczember 7. 1160. sz. Gr. IX. 1302. A takarékpénztári betét is elévül 32 év alatt azon naptól fogva, melyen az utolsó összeg betétetett, illetve, amennyiben a betét felvétele felmondáshoz volt kötve, attól a naptól számítva, amely na­pon a jogosult fél felmondási jo­13*

Next

/
Oldalképek
Tartalom