Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. I. kötet (Budapest, 1910-1911)

BTK. 263. §. A valódiság bizonyítása csak releváns tényekre vonatkozólag és bizonyításra alkalmas eszközökkel történhetik meg. C. 2417/906. Gl. XIV. 102. Valódiság bizonyítása közérdekből. C. 3814/906. Gl. XIV. 103. A tények tárgyi valótlansága elegendő a bűnösséghez. C. 9616/906. Gl. XIV. 104. Elszámolási viszonyban elkövetett szabálytalan eljárás — nem sikkasztás. C. 3510/907. Gl. XIV. 105. Közérdek. C. 7611/907. Gl. XIV. 105. Az a körülmény, hogy egy hírlapnak valamely közgazdasági kérdésben történt állásfoglalása mily okok alapján történt, s hogy egy hírlap magatartása és irányzata milyen befolyások folytán alakult, közérdeket nem képez. A valódiság bizonyításának megengedése tehát jogszerűen tagadtatott meg. Jogt. btö II. 166. Hatóság előtti rágalmazásnál valódiság bizonyításának nincs helye. C. 10.520/904. Gl. XIII. 151. Közhivatalnokról tett állitások valódisága csak akkor bizonyítható, ha azok hivatása gyakorlására vonatkoznak. C. 1625/905. Gl. XIII. 152. A valódiság bizonyításának megengedése közérdekből. Q. 1349/905. Gl. XIII. 153. Valódiság bizonyítása következtetés után. C. 8881/905. Gl. XIII. 154. Vádlott saját, a sértettet meggyalázó ténye valódiságának bebizonyítása nem eredményezi büntetlenségét. C. 324/903. Gl. XI. 238 A valódiság bizonyítása czéljából nem csupán a vádló által föntartott, hanem az ezekkel összefüggő tények is, amennyiben azok öszszeségéből következik a bevádolt állítás valódisága, bizonyítás tárgvává tehetők. C. 9194/904. GlXI. 239. Valódiság bizonyítása közérdekből, midőn községi képviselő választáI sáról volt szó. C. 1434/904. Gl. XI. 240. Valódiság bizonyítása magánérdek* bői, midőn kereskedő tisztességtelen versenv ellen védekezett. C. 10.383/902. Gl. XI. 241. Valódiság bebizonyítása esetén sem menthető föl vádlott, ha büntetlensége iránt az esküdtekhez kérdés nem intéztetett. C 766/904. Gl. XI. 242. Ha a vádlott által írott és nyomtatvány utján közzétett czikkekben nemcsak oly tényállítások foglaltatnak, amelyek valódiságuk esetében a főmagánvádlóval szemben a fegyelmi eljárás, hanem olyan is, amely a büntető eljárás megindítására is alapul szolgálhatna, az a jogerős határozat pedig, a mely szerint a főmagánvádló ellenében a további eljárás abbanhagyatott, csakis a fegyelmi eljárás alá eső tényeket bírálhatván el, a közigazgatási hatóság hatásköréhez nem is tartozott annak megállapítása is, vájjon bűncselekmény követtetett-e el vagy sem, minthogy e szerint a jogerős határozat nem oly hatóságtól eredt, amely hatáskörrel birt azon tények elbírálására, amelyek a sajtóközleményben felsorolva voltak: joggal nem mondható, hogy olyan határozat keletkezett volna, amelylyel szemben a valódiság bizonyítását a törvény kizárná. (Jogt. btő. II. 202.) Az exceptio veritatis. Gl. VIII. 1147—1149. A Curia sajtó utján elkövetett becsületsértés vétsége esetén felülvizsgálta, hogy a vádlott az inkriminált meggyalázó kifejezésekkel joggal jellemezte-e a főmagánvádlónak abbeli eljárását, hogy a vádlottnak kárt okozott; megsemmisítés és elitélés, mikor a Curia ugy találta, hogy eme kitételek messze tulmennek azon a határon, melyen innen azok használata a Btk. 263. §-ának utolsó bekezdése értelmében bűn-