Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

92 40. §. — Élők között kötött jogügyletek bejelentése. miatt bírságot kiszabni egyik örökösre sem azért, mert csak az egyik örökös kérte a hagyatéki eljárás megindítását. Az 1927. évi november hó 23-án elhalt idősb g. L. G. hagyatéka után kiszabott illetékkel kapcsolatban a panaszosok terhére: a m. kir. pénzügyigazgatóság panaszolt végzéseivel megállapított bírságok jogosságát L. I. kivételével a többi valamennyi panaszos támadta. A bírságot a m. kir. pénzügyigazgatóság azon az alapon irta elő, hogy az örökösök az örökhagyó halála napjától számított 90 napon belül elmulasztották a hagyatéki kimutatást az 1920:XXXIV. tc. 39. §-ában foglalt rendelkezés értelmében a m. kir. adóhivatalhoz beterjeszteni, noha a hagyatéki bíróság az örökösödési eljárásról szóló 1894:XVI. tc. 2. §. 1—3. pontjaiban felsorolt esetek hiányában az eljárást hivatalból megindítani nem tartozott s az örökösök annak megindítását nem kérték, tehát tekintet nélkül arra, hogy örökösödési bizonyítványért folyamodtak-e, a hagyatéki kimutatást a kiszabott határidőn belül tartoztak volna az adóhivatalhoz beterjeszteni. Azonban K.-V. Á. mint kk. Margit leánya törvényes képviselője a bírság megállapítása ellen azt hozta fel panaszában, hogy felesége, néhai L. M. g.-nő, mint az örökhagyó egyik örököse, dr. B. F. b.-i ügyvéd utján 1927. évi december hó 19-én kérvényt adott be a k.-i kir. járásbírósághoz és abban az örökösödési eljárás megindítását kérte. Minthogy pedig ez a kifogás csak a panaszban volt már felhozható, s a pénzügyigazgatóság a panaszban felhozott erre a ténykörülményre való tekintet nélkül határozott, s amelyre nézve a tényállás annál is inkább tisztázandó, mert a panaszos állítása valósága esetén ez a körülmény a bírság jogalapját elienyészti s az egységes jogalapra való tekintettel, kihatásában a többi örökös terhére is megállapított bírságokat érinti, még pedig a bírság ellen kifejezetten és külön panasszal nem is élő L. I. illetőleg is, a pénzügyigazgatóságnak a határozatait a bírságokat megállapító részében fel kellett oldani és a pénzügyigazgatóságot tényállás tisztázása után való új határozat hozatalára kellett utasítani. (1801. számú elvi jelentőségű határozat. — 1933.) 40. §. (i)—(h) és (6) bekezdés; 2980U940. M. E. sz. r. 1. §. 1920.XXXIV. tc. 40. §. (1)—(4) és (6) bekezdés; 298011940. 1 M. E. sz. r. 1. §. Az élők között kötött vagyonátruházási jogügyletek bejelentése.