Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

22. §. — Kezesség. 79 kőitek. Már pedig a panaszosról az eddigi adatok alapján nem állapítható meg az, hogy ő az apja után vagyont örökölt. Mert az iratok közt levő halálesetfelvételi ívből csak az tűnik ki, hogy a panaszos az elhalt I. A.-nak egyik gyermeke és hogy az után készpénz és követelés maradt. Azonban a panaszos ellenkező állításával szemben azt nem lehet igazoltnak venni, hogy ő ebből a hagyatékból tényleg örökölt is. — Az eddigi adatokból nem tűnik ki az, hogy az I. A. hagyatékára örökösödési eljárás volt-e. Pedig az előbb említett halálesetfelvételi ívben feltüntetett készpénzen és követeléseken kívül éppen a mostani illetékkiszabás alapját képező hagyatékátadó végzés és az azt foganatosító s szintén az iratok közt lévő telekkönyvi végzés szerint, az I. A. nevére telekkönyvezett ingatlanokbóli részesedés is az ő hagyatékaként jelentkezik. Ennélfogva az eddigi adatok alapján úgy kell venni, mintha az I. A. hagyatéka átadva nem volna s azért a fizetési meghagyást a panaszosnak nem mint az I. A. vagyonjogi utódának, hanem mint a hagyatéka egyik képviselőjének lehet kézbesíteni. — De másodsorban a panaszosnak az 1920:XXXIV. tc. 22. §. (1) bekezdésének 1. pontjában említett kötelezettségét ezúttal még azért sem lehet kimondani, — mert a §. (2) bekezdésének rendelkezése szerint a jogutód felelősségére is csak akkor kerül sor, ha az illetéket a jogelődön behajtani nem lehet. Már pedig a kir. járásbíróságnak, mint telekkönyvi hatóságnak, az iratok közt lévő, előbb említett végzéséből az is kitűnik, hogy az I. A. és társai által örökölt ingatlanokra a most szóbanforgó örökösödési és ingatlan visszteher nélküli átruházási illetékért a zálogjog bekebeleztetett s arra, hogy a bekebelezés erejénél fogva az illeték be nem hajtható, semmi adat nincs. (1702. számú elvi jelentőségű határozat. — 1930.) A szerződő felek örököseinek illetékfizetési kötelezettsége csak akkor kezdődik, ha a szerződő felekkel szemben a behajthatatlanság esete forog fenn. (1621. számú elvi jelentőségű határozat. — 1929.) Indokolás az Í9W:XXXIV. tc. 21. §-ánál Az örököst a hagyomány után kiszabott illetékből nagyobb összegnek a megfizetésére nem lehet kötelezni, mint amilyen összeget az általa kifizetett hagyományból módjában állott levonni. Az illetékszabályok 97. §. 2. pontja szerint az örökös a hagyományok után járó illetékért egyetemleges kezseként felelős, azonban az illetéket a hagyományból levonhatja, hacsak az örökhagyó ezen illetéknek megfizetését az örökösnek kötelességévé nem tette. — A kezeskedési kötelezettségnek a levonhatás jogával való kapcsolatából önként következik az.