Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

21. §. Fizetésre közvetlenül kötelezettek. 77 A másodsorbani fizetési kötelezettséget lehet, sőt kell alkaJmazni akkor is, — kivéve természetesen a kifogás alapján külön elbírálás alá eső elévülést, — ha az államkincstár, helyeseit állami vagy községi közegek mulasztása miatt nem lehetett az illetéket az elsősorban fizetésre kötelezetten behajtani. (199 számú jogegyeségi megállapodás. — 1933.) Indokolás az ill. szab. 95 .§-ánál. A főadóssal szemben elévült követelésre nézve a kezesek kötelezettsége is megszűnt. (1636. számú elvi jelentőségű határozat. — 1929.) Indokolás az ill. szab. 157. §-ánál. Közös öröklés esetén, ha több örökös közösen jut örökség, vagy annak egy része birtokába, az után az örökség, vagy annak része után járó illetéket az abból részesülő örökösök egyetemleges kötelezettséggel tartoznak megfizetni. Az 1920:XXXIV. tc. 21, §. (3) bekezdése világosan intézkedik az iránt, hogy ha több személy közösen jut valamely dolog birtokába, az ettől a dologtól járó illetékért egyetemlegesen felelősek. Az örökösökre nézve nincs ettől eltérő intézkedés, tehát kétségtelen, hogy ha ők közösen jutnak az örökség tárgyát képező dolgok birtokába, akkor a közösen birtokukba jutott dolgoktól járó illetékért egyetemlegesen felelősek. t Ezzel nem áll ellentétben ugyané §. (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy az öröklési és ezzel kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illeték fizetésére a szerző fél köteles. Mert ez a bekezdés az illeték fizetésére köteles személyt míg a (3) bekezdés több személy esetére, azok kötelezettségének a módját kívánja meghatározni. A két rendelkezés tehát nem ellentétes, hanem a kötelezettség alanyát és módját együtesen meghatározó. De nem ad jogalapot ellenkező álláspont elfogadására az 1920:XXXIV. tc. 87. §. (1) bekezdésének az a rendelkezése sem, ho gy az öröklési illeték az öröklésnek vagy hagyományosnak az örökhagyóhoz való személyes viszonyához és egy-egy örökösre, vagy hagyományosra jutott örökség, vagy hagyomány összes értékének nagyságához igazodik. Mert ez a rendelkezés az öröklési illeték kulcsának a megállapítására vonatkozik, nem pedig az illeték fizetésére kötelezhetők személyére, vagy a fizetési kötelezettség módjára. A fent foglalt állásponttal ellenkező álláspont tehát magának a törvénynek a rendelkezésével ellenkezne. (183. számú jogegységi megállapodás. — 1933. )