Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

21 §. — Fizetésre közvetlenül kötelezettek. 71 Az illetékszabályok 95. §. 3. pontja értelmében örökségeknél a jogszerzők mindegyike a neki jutott illeték tárgytól külön szavatol és egyetemlegesen csak akkor felelős, ha az örökség osztatlan közös birtokába jutottak. Minthogy az itt szóbanforgó esetben a panaszos javára a hagyaték tulajdonjoga, mostoha anyja javára pedig annak haszonélvezeti joga szavatoltatott be és így a panaszos a haszonélvező illetékeért a hivatkozott törvényszakasz szerint nem felelős, minthogy ezek szerint a panaszos tulajdonáut jutott ingatlanokra az ellene előírt illetéken kívül a haszonélvező ellen előírt illeték törvénytelenül kebeleztetett be, a telekkönyvi törlésnek hivatalból leendő eszközlését elrendelni kellett. Ellenben azt a kérdést, hogy a haszonélvező ellen előírt illeték a bekövetkezett halaleset következtében törlendő-e vagy nem, érdemileg elbírálni és ehhez képest a panaszosnak nemcsak a telekkönyvi, hanem a végleges törlés iránt előterjesztett kérelmét is teljesíteni nem lehetett, mert az előadottak szerint ez az illeték őt nem terhelvén és ezáltal csakis a telekkönyvi bekebelezés címén lévén érdekelve, neki a végleges törlésres irányuló fellebbezési és panaszjoga nincsen. (351. számú elvi jelentőségű határozat. — 1901). Az illetékköteles és illetékmentes felek között létrejött ingatlan vétele után járó készpénzben fizetendő illeték az illetékmentes féltől követelhető, ha ez az illeték fizetését a szerződésben magára vállalta. Az ill. szab. 95. §. 4. pontjának bekezdése egész általánosságban azt rendeli, hogy kétoldalúlag kötelező jogügyleteknél a készpénzbeni illeték lerovására mindkét szerződő fél egyetemlegesen, de ha az illeték fizetését az egyik fél vállalta magára, elsősorban ez a fél kötelezendő; ugyanezen pontnak az 1883:XLIV. tc. 95. §-án alapuló szövege pedig azt a kivételes rendelkezést tartalmazza, hogy vagyonátruházásoknál az ingatlant terhelő illetékek a tényleges birtokos által fizetendők, ha azonban az illeték fizetését az illeték tárgyát képező ügylet határozmányai szerint oly szerződő fél vállalta magára, kit az ill. szab. értelmében különben is illetékkötelezettség terhel, az illetéket mindig ettől a féltől kell követelni. Az idézett pont általános rendelkezéseiből nyilván következik, hogy a szerződő felek szabad akaratára van bízva, hogy az illeték fizetését miként és mely sorrendben kívánják teljesíteni, másrészt pedig, hogy a kincstár az illetékkövetelési jogának érvényesítésénél a szerződő felek között létrejött magánjogi megállapodás esetén bizonyos sorrendhez van kötve, aminek viszont természetes következménye, hogy ilyen magánjogi