Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

/í, _ Kölcsönösség és visszatorlás. 53 ezt kifejezetten kizárta az 1907:111. tc. alapián megadott kedvezmények eredeti időtartamának meghosszabbítása esetén az 1931 :XXI. tc. 38. §-a negyedik bekezdésének az utolsó mondata szerint. (1954. számú elvi jelentőségű határozat. — 1937.) n. §. Kölcsönösség és visszatorlás. Osztrák állampolgárnak Magyarország területén levő vállalatban fekvő vagyona — és pedig tekintet nélkül arra, hogy a vállalat a maga egészében, vagy csak hányadrészében a tulajdona — Magyarországon vonandó halálesetre szóló illeték alá.* A kifogásolt illetéket néhai K. M. volt osztrák állampolgár és m.-i (Burgenland) lakos után, Magyarország területén maradt papírkereskedés öröklése után követelik. A panaszos az illeték ellen azon az alapon él kifogással, hogy az 1925:XXXIX. tc.-kel becikkelyezett, az Osztrák Köztársasággal a halálesetre szóló illeték tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása céljából kötött szerződés I. cikk (4) pontjában foglalt rendelkezések a hagyatékkal szemben nem alkalmazhatók, mert nem valamely vállalatban való részesedés, hanem egész vállalat a hagyaték tárgya. Ennélfogva annak öröklése után a Szerződés II .cikkének (1) a. pontja alapján a magyar állam illetéket nem követelhet. A panaszos kifogásának nincs törvényes alapja. Az elől felhívott Szerződés I. cikke ugyanis' a II. cikk általános rendelkezései alól kiveszi az ingatlant, az ingatlannal egyenlő elbírálás alá eső jogosítványokat és a vállalati vagyont. E kivétel oka, az említett javaknak és jogosítványoknak a területtel való szoros kapcsolata, amely kapcsolat épen úgy fennáll a vállalat egészére, mint annak bizonyos hányadrészére nézve. Nem lehet tehát jogosnak elismerni azt az álláspontot, amely szerint a szerződés más elbírálás alá kivánná vonni az 1—99%-os és a 100%-os vállalati vagyon illetőségét. Ilyen felfogás csak a szerződés szövegének helytelen értelmezésével indokolható. A vállalatban való részesedés kitétel alatt helyes értelmezés mellett valamely vállalat vagyonából az örökhagyó tulajdonában volt vagyonilletőséget kell érteni. Eiz a vagyonilletőség pedig lehet a vállalati vagyon bizonyos hányada s lehet maga az egész vállalat. Ezért az illeték jogossága ellen emelt panasznak helyet adni nem lehetett. A bíróság a szerződésnek osztrák részről a jelen ítéletben elfoglalt állásponttal ellenkező alkalmazására utaló panaszbeli kifogásra tekintettel, — a netán szükséges inézkedések foga-