Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

ö. §m _ öröklés, aiándékozás illetékmentes. oly céloknak tekintendők-e, amelyekre tett hagyományok a fennálló általános szabályok értelmében, illetékmentesek? Az 1868:XXIII. tc. 21. §-a a tudományos, közoktatási és közjótékonysági célokra tett hagyományokat és ajándékokat mondja illetékmentesnek. Nem igényel semmi bizonyítást, hogy a fentebbiekben körülírt célra tett hagyomány sem tudományos, sem közoktatási célokra tettnek nem minősül. Ennek ellenkezőjét a panaszirat sem vitatja., így tehát eldöntést csupán az a kérdés igényel, — amit a panaszirat is vitat — hogy ez a hagyomány közjótékonysági célokra tettnek minősíthető-e. A hivatkozott 1900:XVI. illetve az 1902:XIV. te.-keknek egybevetéséből kitetszik, hogy a gazdasági munkás- és cselédpénztárnak célja az, hogy a pénztárnak rendes és rendkívüli tagjait, a gazdasági (külső) cselédeket s azok családját segélyezze. Azonban a hivatkozott törvénycikkek egybevetéséből kitűnik az is, hogy ennek a segélyezésnek előfeltételét a tagok (1900:XVI. tc. 2. §.) illetve a munkaadók által (1900:XVI. tc. 8. §.) bizonyos időig eszközlendő befizetések képezik, s viszont, hogy a tagok segélyezésének kizárólagos feltételéül nincsen kimondva az, hogy az illető segélyezett a segélyre valóban rászorult vagyoni körülmények között legyen. Ez a kettős körülmény pedig. — bár ezek nem csökkenthetik azt a jelentőséget, amely a panaszos segélypénztárnak a munkásjóléti intézmények sorában tulajdonítható — kétségtelenül olyannak veendő, "amely annak a „közjótékonysági" célnak a fennforgását, amelyre az előbbiekben hivatkozott törvényhely az illetékmentességet megadni kívánta, meg nem állapítja. Ezekből az okokból a jelen ítélet rendelkező részében foglaltakhoz képest kellett határozni és pedig annyival inkább, mert a panasziratban az 1900:XVI. tc. 35. -ára történt hivatkozás magában véve szintén nem nyújthatott kellő alapot a panaszolt határozatnak megváltoztatására, mivel a hivatkozott törvényszakasz csupán a segélypénztárnak az adómentességét illetve az ott felsorolt iratoknak illetékmentességét, — de nem egyszersmind a segélypénztár javára tett hagyománynak az illetékmentességét állapította meg. (998. számú elvi jelentőségű határozat. — 1911.) A „magyar dalművészet ápolására, a karéneklés és a karirodalom fejlesztésére és ezen a réven a magyar kultúra előmozdítására és a nemzeti eszme ápolására rendelt hagyomány vagy ajándék" nem tekinthető tudományos vagy közoktatási célra rendelt hagyománynak vagy ajándéknak, miért is az ilyen hagyomány vagy ajándék illetékköteles. A panaszos a terhére kiszabott illeték törlését azért kérte, mert a kulturális célra tett ajándékozás illetékmentes. A m. kir. közigazgatási bíróság a panaszt alaptalannak találta. —