Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

2. §. — Ingatlanok, ingók, jogok. 27Zártkutatmány átruházása esetében akkor is csak az ingókra megállapított illetéket lehet követelni, ha a kutatási jogot a kutatási térrel együtt ruházzák át. A panaszos sérelmesnek tartja, hogy zártkutatmány oknak és erdők faállományának megvétele után az államkincstár 4.3% illetéket követel, mert a zártkutatmányok és a faállomány ingóságok lévén, azok adásvevése esetében csak III. fokozatú okirati illetéknek lehet helye. A panaszt az illetéknek a zártkutatmányok vételárára eső részére nézve jogosnak kellett elismerni, mert a bányatörvény 22—39. §§-aiban tárgyalt kizáró (a bányatörvény szerint: „szabad") kutatási jog, amelyet a 16. és 23. §-ok értelmében évről-évre újra meg kell szerezni, nem lévén a telek tulajdonával összekötött jog, azt akkor sem lehet ingatlannak minősíteni, ha a kutatási térrel együtt ruházzák át. A bányatörvény 109. §-a, amelyre a pénzügy igazgatóság hivatkozik, csak a vájnamértékeket (63. §.), határközöket (74. §.), segédváj ásókat (85. §.) és megyetárnákat (90 .§.) nyilvánítja ingatlanoknak, a szabadkutatási jogot, illetőleg a zártkutatmányt azonban, amelyet nem a bányatelekkönyvbe, hanem a 39. §. szerint a kutatási könyvbe jegyeznek be, nem minősíti ingatlannak. A kiszabás alapjául szolgáló adás ve vési szerződésben a zártkutatmányok vételáraként kitüntetett 40.000 K-tól tehát nem az ingatlanok átruházására megszabott 4.3%-os, hanem csak az illetékdíjjegyzék 1. tételének A. a) pontja szerint járó III. fokozatú illetéket lehet követelni. A faállomány vételárától követelt 4.3% adásvevési illetékre vonatkozó panasz azonban alaptalan, mert a még ki nem vágott fa a telek alkotó része lévén, azt a talajjal együtt való átruházás esetében ingatlannak kell tekinteni. (1039. számú elvi jelentőségű határozat. — 1911.) Ha az ingatlan és az azon levő reál jogú gyógyszertár együttes tárgyai az adásvevésnek, de a vételár külön van kitéve, ily esetben a gyógyszertári reál jog mint ingóság illetékezendő. A panaszos a kérvényéhez csatolt nyilatkozattal kellőkép igazolta, hogy abból a 23.000 frt vételárból, amelyért a b.-i 380. sz. betétben felvett ingatlanokat és tartozékaikat, az ezen ingatlanon levő házban elhelyezett reáljogú gyógyszertárral és ennek összes felszereléseivel együtt megvásárolta, az ingatlanokra és tartozókaikra 4500 frt, a gyógyszertári jogra 12.500 frt és a gyóigytári felszerelésekre 6.000 frt esik. Annak megemlítése mellett, hogy az adásvétel tárgyát képező gyógyszertári reáljog — figyelemmel a közegészségügy rendezéséről szóló 1876 :XIV. tc. 160. §-ának azon rendelkezésére is, mely szerint a reál jogú gyógyszertár önálló magánjogi szerződés és átruházás tárgyaivá tehető — sem ingatlan dolgot, sem vala-